Századok – 2009
TÖRTÉNETI IRODALOM - Corthorn, Paul: In the Shadow of the Dictators: the British Left in the 1930s Michael Bor: The Socialist League in the 1930s (Ism.: Jemnitz János) I/242
függéseket, hanem a kelet-európai országok belső helyzetét is, így járt többször Magyarországon is, és az a kép, amit a Horthy-Magyarországról s az uralkodó elitről festett, az nagyon érdekes, igaz, csak nálunk nem nagyon ismeretes. Természetesen a brit közvéleményt jobban foglalkoztatta egyfelől Mussolini Olaszországa, másfelől Hitler Németországa. Erről igazán sok és kitűnő munkát jelentettek meg az 1930-as években, amelyek közül jó néhány mind a mai napig „érték maradt" - kár, hogy ezek magyarul soha nem jelentek meg. Természetes, hogy a brit közvéleményt nagyon erősen foglalkoztatták a spanyolországi események, a spanyolországi polgárháború, illetve a német-olasz intervenció. Erről ugyancsak sok írás jelent meg, többek között a Penguin-sorozatban, a konzervatív „hercegnő", Dutchess of Athol kitűnő kis könyve, de persze nem szabad megfeledkezni Orwell spanyolországi könyvéről sem. Az 1930-as évek másként is emlékezetesek. A brit történetírásban sokszor ezekről úgy írnak, mint a „sötét" avagy a „fekete" évekről, hiszen ezeket az éveket az erős gazdasági visszaesés, a roppant nagy munkanélküliség, és a híres és szomorú éhségmenetek jellemezték az 1930-as évek első felében. (Egy kicsit a szépirodalomhoz, sőt a gyermekirodalomhoz nyúlva, ezt az időt ábrázolta a híres Lassie hazatér című kis remekmű is.) Ami a brit munkásmozgalom helyzetét illeti, amibe azután a Szocialista Ligát is el kell helyezni, ehhez némi bevezető és magyarázat elengedhetetlen. A sokszorosan új helyzetben Nagy-Britanniában voltak olyan területek, amelyeknél egyes iparágak hirtelen tönkremenetelével és a kereslet megszűntével a munkanélküliség hihetetlenül nagyra szökött. Az egyik ilyen észak-kelet-angliai kerületből tűnt föl a munkásmozgalom egy új csillaga, ahogy ekkor nevezték a fiatal hölgyet, a „Vörös Ellent". Ellen Wilkinson kettős értelemben is vörös volt, a haja is az volt, remek szónok volt, elkötelezetten baloldali a spanyol polgárháború idején a Spanyol Köztársaság megsegítésére meginduló mozgalmaknál ő volt az egyik leglelkesítőbb szervező, felszólaló. Ellen Wilkinson életútjáról magyarul, azt hiszem, én írtam a leghosszabb rövid életrajzot. (Ld. A nemzetközi munkásmozgalom történetéből. Évkönyv 1991.) Wilkinson csak egyike volt azoknak az új személyiségeknek, akik országosan ezekben az 1930-as években lettek ismertté. Londonban ekkor kezdődött meg a Labour Party (Munkáspárt - a továbbiakban LP) megerősödése az 1931-ben elszenvedett pártszakadást, illetőleg az LP volt vezetőinek kiválása nyomán, a -"álságot követő felemelkedés, amelynek Herbert Morrison volt a motorja. Ekkor erősödött meg az egyik legnagyobb szakszervezet, a szállítómunkások szervezetének élén Ernest Bevin helyzete, akinek nagy befolyása megszilárdult az egész munkásmozgalomban. (Morrison életútját ld. Évkönyv 1988, Bevinét 1981.) Új erjedés indult meg az értelmiségben is. Ez az erjedés több fronton is megkezdődött. A patinás Fabianus Szövetségben (Fabian Society) ekkor következett be igazán az a baloldali fordulat, amikor az új, folyamatosan átszerveződő szövetség élére új vezetők kerültek. A „legsúlyosabb" közülük GDH Cole volt (GDH Cole életútját ld. Évkönyv 1989, és Margartét 1994.), őt szervezőként is támogatta felesége, Margaret Cole, mindketten egyetemi tanárok, a férj Oxfordban szociológiai-közgazdasági és történeti professzor. Az új Fabianus Szövetségben Cole mellett rendkívül aktív volt William Mellor (Mellor életútját ld. Évkönyv 1988.) és még egykor a Webbek (vagyis Sydney — Sydney Webb életútját ld. Évkönyv 1984, Beatrice-ét 2003.) által felfedezett Robin Page Arnot (Arnot életútját ld. Évkönyv 2002.), aki noha a brit kommunista párt (CPGB) egyik vezetője volt már az 1920-as évektől, ám ez nem akadályozta sem őt, sem a Fabianus Szövetséget, hogy ott is aktívan tevékenykedhessen. (Mellékesen miként Cole, Arnot is az 1920-as évektől nemcsak jótollú publicista, hanem több könyvet megjelentető történetíró is volt.) Ez csak egyik ága volt az 1930-as években bekövetkező értelmiségi erjedésenek, balra fordulásnak, sőt, ahogy egyesek jó rálátással megfogalmazták, a „marxista reneszánsznak". Ennek egyik szervezeti csoportja volt Socialist League (Szocialista Liga), amelynek legbefolyásosabb és rangosabb vezetője Stafford Cripps. (Cripps életútját ld. Évkönyv 1989.) Mellette a Ligának is nagyon befolyásos hangadója volt GDH Cole, valamint a már említett Mellor és egy újonnan feltűnő walesi bányászfiatal (akiből később, 1945 után a híres egészségügyi miniszter lett, aki bevezette azt a mindmáig emlékezetes National Helth Service-t az NHS-t, amely az ingyenes egészségügyi szolgáltatást biztosította mindenkinek, amelynek az utóbbi évtizedekben születtek meg az opponálói). A walesi bányászfiú Aneurin Bevan volt. (Bevan életútját ld. Évkönyv 1997.) A Ligának volt egy lapja is, amelyben az említett szereplők írták természetesen a legtöbb cikket, és Bevan hozta, illetőleg írta a munkás krónikákat, pontosabban a rápillantást a munkások helyzetére. A
