Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Katus László: Sokszólamú történelem. Válogatott tanulmányok és cikkek (Ism.: Papp Imre) I/234

mint Nyugat-Európában. A magyar gazdaság számára létfontosságú volt, hogy be tud-e kapcsolódni az európai konjunktúrába. Ennek két előfeltétele volt: az exportorientált mezőgazdaság modernizálása és a vasúthálózat kiépítése. Tőkeigényessége miatt a vasútépítés csak külföldi tőkével és állami támogatással volt lehetséges. 1867 után a vasútépítés volt a legdinamikusabb szektor, befolyásolva a tőkeképződést, a munkaerőpiacot és a gazdaság más ágazatait is. A másik tanulmány az infrastruktúra kiépítésének különös szorgalmazóiról szól: Saintsimonisták Magyarországon: az Osztrák-Magyar Allamuasúttársaság szerepe a magyar gazdaságban 1914 előtt (2003). Katus László szavaival élve, Saint-Simon a modern ipari társadalom prófétája volt, aki úgy képzelte, hogy a tudomány által irányított iparosodás az emberiség minden problémáját megoldja. Követői (mérnökök, bankárok, vállalkozók) megpróbálták a gyakorlatba átültetni az eszményt. A vasútépítés lelkes finanszírozói voltak. így kerülhetett sor 1854-ben arra, hogy a francia Crédit Mobilier szindikátust hozott létre, amely biztosította az Államvasút -társaság alaptőkéjét. Ezen kívül a Krassó-Szörényi uradalom megvásárlását követően itt a kor egyik legnagyobb és legmodernebb nehézipari komplexumát építette ki. A társaság a 19. század végétől magyarosodott, vagyis az idegen tőkéscsoport beültetett vállalata néhány évtized alatt a magyar gazdasági élet szerves részévé vált. A fejezet utolsó tanulmányában (A demográfiai átmenet kérdései Magyarországon a 19. században. 1980) a szerző egységes képpé illesztette össze az addigi demográfiai kutatások eredményeit, nemzetközi összehasonlítással kiegészítve. Megállapítja, hogy Magyarországon az átmenet a hagyományos demográfiai rendszerből a modernbe csak az 1880-as években kezdődött el, egy évszázaddal később, mint Nyugat-Európában. Addig a halálozási és a születési arányszám egyaránt magas volt. A demográfiai átmenet három típusát különbözteti meg. 1. Nyugat-Európára és Ausztriára jellemzőt, amelynek a kései házasodás, a nem házasok magas aránya, és ennek következtében az alacsony termékenység a legfontosabb jegye. A demográfiai átmenet első szakaszában viszont a csökkenő halálozási rátához képest sokáig viszonylag magas marad a házassági termékenység, s csökken a házasságkötés kora. A termékenység csak a 19. század végétől kezd csökkenni. 2. A kelet-európai változatot, amelynek a korai házasságkötés és a magas termékenység a jellemzője. Az átmenet első szakaszában a halálozási arány csökkenését hamar követi a születési ráta csökkenése. Csökkenésnek indul a korai házasságkötések száma és nő a nem házasok aránya. Ilyen rendszer volt Galíciában, Bukovinában és Magyarország keleti vidékein. 3. Magyarország jelentős részére jellemző változatot, amelyet a korai házasságkötés mellett a viszonylag elterjedtté vált házasságon belüli születéskorlátozás jellemzett. Az átmenet során itt is csökkent a halálozás, de a házas termékenység ekkor már csökkenő és alacsony volt. A kötet második nagy fejezetét (Nemzetiségi kérdés) egy átfogó tanulmány indítja: Magyar nemzetiségi politika 1790-1848 (1987). Azt vizsgálja, hogy a nemzeti mozgalmat és a polgári átalakulás küzdelmeit vezető magyar nemességnek milyen nemzetiségi politikája volt. Alapvetően az államnemzet koncepcióját vallotta, míg a nemzetiségek az etnikai-nyelvi nacionalizmus hívei voltak. A reformkorban liberalizálódó nemesi ideológia a soknemzetiségű ország egyetlen politikai nemzetét a magyar néppel azonosította, az államot a magyarok tulajdonának, a nemzetet magyar nemzetnek tekintette. A horvátokat kivéve a nemzetiségek számára nem ismert el jogot nemzeti létre és politikai intézményekre. A polgári szabadságjogokat azonban a nemzetiségek számára is követelte. A nemzeti integrációt a közös hazára, a közös alkotmányra és a közös polgári szabadságjogokra alapította. A nemzetiségek azonban ezzel nem elégedtek meg, s ők is épp úgy a nemzetté válásra törekedtek, mint a magyarok. 1790-1848 között a nemzetiségi kérdés a gyakorlati politika síkján elsődlegesen nyelvkérdésként jelentkezett. A magyar nemesi politika a megújított magyar nyelvet egyedüli uralkodó nyelvnek kívánta megtenni az államon belül, vagyis a nemzetiségeknek is magyar ajkúságot szánt. Ezt a nemzetiségek és Bécs elutasította. Ennek ellenére 1840 és 1844 között sikerült a magyart az állam és az oktatás nyelvévé tenni. A nemzetiségek nyelvét a magyar politika nem akarta kiirtani, de arra törekedett, hogy megtanuljanak magyarul. Az ellentétek a nemzetiségeknél hatástalanították a polgári átalakulás vonzerejét. Ez 1848-ban konfliktushoz vezetett. Ezután Deák nemzetiségi politikájának összefoglalása követezik (Deák és a nemzetiségi kérdés, 2005). A tanulmány főleg Deáknak az 1860-as években vallott felfogásával foglalkozik. Az 1860-as évek elejétől a föderatív alternatívával szemben Deák úgy látta, hogy Magyarország integritása csak a liberális alkotmányos monarchiává váló Habsburg Birodalom keretében tartható