Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
ket melyek alkalmasak az idegenforgalom állami irányítására. Ez elsősorban az idegenforgalomhoz kapcsolódó üzleti tevékenységeket elősegítő, lehetővé tevő előfeltételek megteremtését, azok gondozását és propagálását jelentette.5 Ami az alapfeltételek létrehozását, illetve biztosítását illeti, kétségtelen, hogy az állam rendelkezett megfelelő eszközökkel a rendelkezésre álló erőforrások összefogásához és komplex turisztikai programok elősegítéséhez. Elfogadott kormányzati feladattá vált egy országot, infrastruktúráját alkalmassá tenni az utazók tömegeinek fogadására, illetve az adminisztratív, igazgatási akadályok elhárítása (devizapolitika, vízumpolitika, utazási könnyítések stb.)6 Összegezve a második világháború időszakáig felhalmozott tapasztalatokat: „hiába vannak valahol elsőrendű idegenforgalmi adottságok, hiába vannak meg az idegenforgalom összes általános és különleges feltételei, ha azok mellett céltudatos és egészségesen megszervezett idegenforgalmi munkával nem állunk az idegenforgalom fejlesztésének nemzeti szempontból is annyira fontos ügye mellé."7 Az ekkor megfogalmazott elvek lényegében a mai napig érvényesen határozzák meg az állami, politikai beavatkozás kívánatos mértékét, irányát.8 Turizmusfejlesztés és szocializmus A második világháborút követő gazdasági, politikai változások rövid idő alatt gyökeresen átalakították a szektor környezetét. A gazdasági autonómiát felszámoló totális államosítás, a szovjet típusú pártállam, a bürokratikus államgazdaság kialakítása merőben új helyzetet teremtett. A szocialista berendezkedés elvileg a tudatos gazdaság és társadalom szervezés igényével lépett fel, ennek érdekében mindent az egyetlen politikai centrum alá rendelt. így a „hagyományos" kötelezettségeken túl a turizmus összes, tehát korábban tisztán üzleti jellegű vonatkozása a pártállam döntéshozóinak és bürokratáinak irányítása alá került.9 Láthattuk, hogy az ágazat komplex, az élet sok területét behálózó összefüggései következtében az állam feladatai akkor is igen szerteágazóak, ha a kereskedelmi tevékenységek jelentős részét az autonóm gazdasági szervezetek végzik. A negyvenes évek végére amikor minden szféra ideológiai, politikai jelentőséget nyert, látszólag paradox módon rövid idő alatt lekerült a pártvezetés napirendjéről az idegenforgalmi politika meghatározásának kérdése. Eleinte felvetődött az új céloknak és körülményeknek megfelelő kialakítása. A Rákosi-féle vezetés azonban csak addig jutott el, hogy megbélyegezze a megelőző időszak 5 Dr. Markos B.: Fejezetek i. m. 25. 6 Másrészt ráébredtek, hogy az idegenforgalom az egyik leghatékonyabb propaganda eszköz, feltéve, hogy az adott országból elégedetten távozik az utas. 7 Dr. Markos B.: Fejezetek i. m. 26-29. 8 A turizmus állami menedzselésére vonatkozó igény ma is hasonló tartalommal fogalmazódik meg. Lásd: Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013. Magyar Turisztikai Hivatal, Bp. 2005. augusztus. 127-131. 9 A politika közvetlen gazdaságirányítási funkciót töltött be, minden gazdasági kérdés egyben politikai kérdésként merült fel. Bihari Mihály: Politikai rendszer és demokrácia. Bp. 1989. 109-111., 151, ill.: Pető Iván - Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története I—II. Bp. 1985. I. 140.
