Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
Rehák Géza MAGYARORSZÁG IDEGENFORGALMI POLITIKÁJA 1956-1965 (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) A turizmus — mely a vizsgált időszakban elsősorban nemzetközi idegenforgalomként került szóba — ezernyi reláción keresztül ágyazódik be a gazdaság, illetve a politika átfogó rendszereibe. Gazdasági jellege evidens, a politikához való viszonya már kevésbé tisztázott. Jelen tanulmányban az 1956-1965-ig terjedő időszak idegenforgalmi politikáját, illetve a szocializmus sajátosságaiból fakadó problematikáját kívánjuk megvizsgálni. A második világháborút követően a magyar turizmus ismételt megindításának elsőrendű kérdésévé vált a vendéglátás helyreállítása, ezen belül megfelelő mennyiségű és minőségű szállodai férőhely biztosítása. A szakma és a pártvezetés előtt ez az idegenforgalom fejlesztésének elsődleges követelményévé, mintegy jelképévé vált.1 Az időszak turizmuspolitikáját ezért mi is elsősorban a szállodai beruházások kérdésére koncentrálva vizsgáljuk.2 Az ennek kapcsán felmerülő kérdések véleményünk szerint hitelesen világítanak rá azokra a problémákra, amelyekkel az ágazat fejlesztésekor a politikaformálók, illetve a szocialista bürokrácia szembekerült.3 De mit is jelent az idegenforgalmi politika? A kifejezés a húszas, harmincas évek fordulóján nyert létjogosultságot, amikor a turizmusban tevékenykedő gazdasági szereplők részéről egyrészt felmerült a pártfogás igénye, másrészt az egyes államok felismerték a szektor támogatásának jelentőségét.4 A harmincas évek folyamán a turizmusban érdekelt országok kimunkálták azokat a kerete-1 „Idegenforgalomra csak olyan ország, vidék vagy hely tarthat számot, amely a tömegesen és rendszeresen érkező idegenek elszállásolási és ellátási igényeinek kielégítésére alkalmas, színvonalas vendéglátóiparral rendelkezik." Dr. Markos Béla - Dr. Kolacsek András: Idegenforgalom. Bp. 1961. 107. 2 Az idegenforgalom (vagy helyesebben turizmus) igen szerteágazó jelenség. Körülbelül a következő kifejezésekkel lehet lényegét megragadni: vonzerő, infrastruktúra, közlekedés, szálláshely, ellátás, egyéb turisztikai szolgáltatások, információ, biztonság=turizmus. Dr. Vadas Gábor: Szálláshelyek, szállodák. Bp. 2006. 50. Sokféle vonatkozásai közül tehát csak egy részterületet kívánunk megvizsgálni, azt is a teljesség igénye nélkül. 3 Jellemző, hogy a szakma — az ipari üzemszervezés analógiájára — a „szállodaipar,"„szállást nyújtó üzem" fordulatok használatával is arra törekedett, hogy az egyébként jellegzetesen szolgáltató tevékenységeket az illetékesek előtt elfogadhatóbbá tegye. Dr. Markos B. - Dr. Kolacsek A.: Idegenforgalom i. m. 162, ill.: Dr. Kovács László - Takács János: Az idegenforgalom alakulása és fejlődése Magyarországon 1945-1965. Panoráma, 1966. 114. 4 Ez jelentette egyrészt gazdasági-szociális értékének, másrészt politikai-propaganda lehetőségeinek eüsmerését. Pl.: Dr. Markos Béla: Az Idegenforgalmi Közigazgatási Szaktanfolyam Célkitűzései. 111.: UŐ: Fejezetek az idegenforgalom elméletéből. In: A Magyar Idegenforgalom Evkönyve. Debrecen 1941. 11-13, ül.: 34.