Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
1956 januárjában a Varsói Szerződés prágai ülése előtt írt levelében Molotov arra bíztatta a tagállamok kormányait, hogy a külpolitikai kérdésekben megnyilvánuló egység megőrzése mellett minden ország önálló kezdeményezése fokozandó, a Szovjetunió részéről pedig több információt és konzultációt ígért. Az biztos, hogy Wladyslaw Gomulka új lengyel első titkár 1957-ben borotvaélen táncolt: egyfelől kézzel fogható volt számára a sztálinizmus felszámolásának hruscsovi programja, mely az SZKP XX. kongresszusa után olyan érezhető változásokat hozott a szövetségesi viszonyban, mint például a szovjet kormány 1956. október 30-án tett nyilatkozata a szövetségesekkel való egyenrangú kapcsolatokról és az ígéret, hogy a Szovjetunió a jövőben minden szövetséges ország történelmi múltját és nemzeti sajátosságát figyelembe veszi majd; másfelől viszont a Szovjetunió néhány nappal ezen nyilatkozat után fegyveres erejével verte le a magyar forradalmat, amikor Magyarország a szovjet csapatok kivonását kérte és semleges állammá akart válni. A rendelkezésre álló diplomáciai források alapján úgy vélem, hogy a Gomulka vezette új lengyel pártvezetés, amikor 1956 októberében a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VII. plenáris ülésén meghirdette új politikáját, legalábbis megpróbálta bővíteni mozgásterét Moszkvával szemben, amire a külpolitika is kínált némi lehetőséget.2 4 A hivatalát 1956 októberében elfoglaló Rapacki vezette külügyminisztérium a Varsói Szerződés tagállamai közül elsőként rendezte kapcsolatait Franciaországgal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Olaszországgal, a Benelux-államokkal és a skandináv államokkal. Az USA kifejezetten nyitott volt a lengyel kezdeményezésre: egyrészt abban bíztak, hogy Lengyelország leválasztható a Kreml szövetségi rendszeréről, másfelől az elnöki adminisztráció a sok millió amerikai lengyel szimpátiáját — és szavazatát — is meg akarta szerezni.2 5 Elég itt emlékeztetnem George Kennan felvetésére, aki már 1952-ben azt javasolta, hogy az USA fogadja el Molotov tervét az egyesített, de semleges Németországról, mert úgy megszűnne a szovjet csapatok állomásoztatásának jogalapja német területen, aminek egyenes folytatása lenne, hogy azokat ki kell vonni lengyel területről is.2 6 Kérdés persze, hogy Gomulka és a lengyel vezetés kívánta-e mondjuk a szovjet csapatok kivonását? Úgy vélem, hogy nem bánták volna, ha a szovjetek 24 AdR 01 POL-II Polen/513. 1958/546268. Liedermann varsói osztrák ügyvivő 1958. február 21-én kelt minősítés nélküli jelentésében úgy vélte, hogy a Rapacki-terv a második világháború befejezése óta az első önálló külpolitikai kezdeményezés. 25 MOL XIX-J-1-j Lengyelország-48t-0096/l/1958 Katona János nagykövet Budapestre 1958. március 25-én beérkező szigorúan titkos minősítésű jelentése Varsóból érinti a szovjet-lengyel feszültség kérdését, valamint a „nyugati imperialista körök" azon szándékát, hogy Lengyelországot kiszakítsák a szocialista táborból. A dokumentum kiemeli, hogy az 1957 folyamán már javuló tendenciát mutató viszony legzavaróbb kérdése Moszkva számára, hogy a lengyel vezetés nem hajlandó „a Szovjetunió vezető szerepét a többi baráti ország által elfogadott megfogalmazásban használni". Jelentésében kitér arra is, hogy ennek oka elsősorban taktikai, a lengyel lakosság ugyanis nagyon nacionalista. Az elemzés említi, hogy Varsó mozgásterének növelése érdekében megerősítette kapcsolatait Kínával és Jugoszláviával. 26 AdR 01 POL-II Politische Berichte/528D. 1958/2-Pol-58. Verosta varsói osztrák követ 1958. január 9-én kelt minősítés nélküli jelentésében kiemelte, hogy a Rapacki-terv szovjet fogadtatásának kifejezetten ártottak Kennan decemberben tartott londoni rádióbeszédei, melyekben kifejtette fenti gondolatait, így felhívta a Kreml figyelmét a lengyel kezdeményezésben rejlő veszélyekre.
