Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
csapatok nem állomásoznak lengyel területen és országukat nem veszik körbe szovjetbarát államok.2 7 Ezt az igényüket nyíltan biztosan nem fogalmazhatták meg, hiszen — különösen 1956 magyarországi tapasztalatai alapján — ez egyet jelentett volna a politikai öngyilkossággal. Azt se felejtsük el, hogy a szovjet csapatok minden lengyel ellenérzés ellenére biztos védelmet nyújtottak az NSZK esetleges katonai agressziója ellen, így lengyelországi állomásoztatásuk a német kérdés megoldásáig a lengyelek érdekében állott; úgy is fogalmazhatunk, hogy a szovjet csapatkivonás előfeltétele volt a német kérdés rendezése.2 8 Ha a szovjet csapatkivonásnak nem is volt realitása, abban biztosak lehetünk a források alapján, hogy a Gomulka hívének számító Rapacki vezette külügyminisztérium vezetői között többen is a hagyományos lengyel nemzeti politizálás hívének számítottak.2 9 Abban is biztosak lehetünk, hogy lengyel nemzeti szemmel nézve 1957 folyamán veszélyes felhők gyülekeztek Lengyelország egén. Az újrafegyverkező, potenciálisan néhány éven belül akár atomfegyverek felett diszponáló NSZK, mely ekkoriban még nem ismerte el az NDK-t és az Odera-Neisse határt, komoly fenyegetést jelentett Varsó számára. A lengyelek veszélyérzetét növelte, hogy Bonn nem volt hajlandó a kapcsolatok normalizálására, sőt, a Hallstein-doktrína alapján elutasította a diplomáciai kapcsolatok 27 AdR 01 POL-II Polen/452. 1957/225522. Verosta osztrák követ 1957. szeptember 28-án kelt minősítés nélküli jelentésében elemzi, hogy lengyel szempontból mennyire felértékelődött az utóbbi időben a Balti-tenger mint az ország egyetlen nyitott határa. 28 AdR 01 POL-II Politische Berichte/428D. 1958/l-Pol-58. Verosta varsói osztrák követ 1958. január 7-én kelt minősítés nélküli jelentésében hangsúlyozta, hogy Gomulka célja a lengyel nemzeti érdekek mentén a szovjet csapatkivonás kieszközlése, melyre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a német kérdés megoldódik és a nemzetközi feszültség — legalábbis a térségben — megszűnik. 29 AdR 01 POL-II Polen/646. 1960/72923. Verosta varsói osztrák nagykövet 1960. február 11-én kelt minősítés nélküli jelentésében részletesen elemezte a lengyel külügyminisztérium vezetőinek életrajzát; mivel a külügyi vezetés 1956 októberétől 1968-ig nagyjából állandó volt, érdemes néhány érdekességre felfigyelnünk. Rapackiról kiemelte a forrás, hogy kisnemesi családban született 1909-ben Lembergben, de már az apja is részt vett a munkásmozgalomban. A háborúban német hadifogságba esett, ahonnan Olaszországba szökött. 1945-től a Lengyel Szocialista Pártban tevékenykedett, majd 1948-ban részt vett a Lengyel Egyesült Munkáspárt létrehozatalában. A sztálinista korszakban oktatási miniszter, 1956 őszétől azonban egyértelműen Gomulka emberének számít. Marian Naszkowski külügyminiszter-helyettes 50 éves, szintén Lembergben született zsidó származású szocialista politikus, a szovjetek oldalán harcoló lengyel hadseregben tábornoki rangot szerzett. 1944-ben Lengyelország első moszkvai nagykövete volt, 1956-ig sztálinista hírében állt, de a döntő pillanatban Gomulka oldalára állt. Jósef Winiewicz második külügyminiszter-helyettes szintén 50 éves, Posenben született és a háború előtt egy nacionalista lap szerkesztője. A háború alatt egy ideig Londonban élt, de időben megszakította kapcsolatait az emigráns kormánnyal és 1946-tól 1954-ig Lengyelország washingtoni nagykövete volt. Érdekes, hogy külügyminiszter-helyettesként sem volt párttag, önmagáról pedig sokszor hangoztatta a „mi öreg nacionalisták" kifejezést. Naskowskival nem kedvelték egymást, de Rapacki első számú bizalmasának számított. Przemyslaw Ogrodzinski főosztályvezető, 44 éves, Lembergben született, a párton belül igazi törtetőnek számít, aki csak 1956 októberében állt Gomulka mellé. A lengyel nacionalizmus nem állt tőle távol. Az osztrák nagykövet őt tartja a Rapacki-terv értelmi szerzőjének, a lengyel külügyminisztérium egyik agytrösztjének. Maria Wierna főosztályvezető, 44 éves, zsidó származású, régi kommunista aktivista, az ellenállás egyik magas rangú vezetője, keményvonalas sztálinista, aki csak pártfegyelemből fogadta el Gomulka hatalomátvételét. Érdekesség, hogy a forrás kiemeli: Wierna asszony a lengyel külügyminisztériumot 1944-ben kizárólagos ellenőrzése alá vonó régi zsidó kommunisták egyik vezéralakja, aki csak azért maradhatott a helyén 1956-ban, hogy a szovjetek számára a tisztogatások során a kontinuitást képviselje.
