Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
mátor, legfeljebb a nyelvnek legpajkosabb játékosa, nem volt író, mert egyetlen sora vagy gondolata se ment át a köztudatba, ő korának egyik legműveltebb, legfinomabb gondolkodású, s nagy tevékenységgel megáldott úriembere volt, ki passzióval írt sokat, s e sok írásával élénk és jóra fejlődő mozgalmat támasztott. Irodalmunk egyik legkedvesebb, legszeretetreméltóbb alakja lesz mindig, hacsak nem fogják ama fellegpiedesztálon tartani, hol szétfolynak a kontúrok, s hová csupán a magunkba diktált, értelmetlen, de kötelező bámulat ér fel."31 Kétségtelen Kuncz maga szeretetre méltó, és tőle is csak emlékirat-regénye marad fenn, akárcsak Kazinczy emlékezései, ő maga is szervezőmunkával tűnt ki. Németh Lászlóra magára is illik valami jellegzetes Kazinczy-jellemzéséből, amikor a széphalmi mester nyugatosságának és nyelvújításának konstruktív jellegét vonta kétségbe, és a magyarság legnagyobb hibbantójának nevezte. És ki tudja, mi lett volna Németh László legjobb regényének a címe, ha Kazinczy nem hozza forgalomba az iszony szavunkat. Szekfű Gyula pedig a nyelvújítás célszerűségét és Kazinczy írói eredetiségét kérdőjelezte meg, és már-már a feudális nacionalizmus vezérének tette meg őt, hogy aztán a Szekfű-epigonizmusban már kifejezetten az is legyen, bár maga a fogalom — feudális nacionalizmus — látszatparadigma, és lassan csak historiográfiai kuriózum. A helyzet iróniája, hogy Kazinczy találta ki az egyetem és a szellem szavunkat, ha ezek nem lennének, akkor Szekfű az univerzitás katedrájáról nem szellem-, hanem szellettörténetet hirdetett volna. Hitelesebbnek tűnik Weöres Sándor ítélete: „Episztoláiban, epigrammáiban rejlő esztétikai nézetei nagyrészt ma is érvényesek; nem érthetünk egyet egyoldalú szellemi arisztokratizmusával, a vulgáris irodalom megvetésével. De csak a művészetben volt arisztokrata, a politikában mérsékelt demokrata volt."3 2 Nos, éppen ezért vette észre Kazinczy a populáris irodalomban a demokráciát veszélyeztető vulgaritást. Alighanem felismerte a felvilágosodás-ellenességet Gvadányi József verselésében. És az összehasonlítás kedvéért lapozzunk csak bele ebbe a vulgáris irodalomba, lássuk, miként jelenítette meg a gnózis problémáját Mátyási József: Azonban, útitárs! jer Isten hírével, Tézeusszal indulsz és szerencséjével? Ha régentén őtet menté a Gnoszisz esze: Itt a vezérfonál én velem is — nesze!3 3 Nem vitás, nem ez Mátyási legjobb verse,3 4 de alkalmas arra, hogy érzékeltessük, mit is jelenthet a gyakorlatban az „ízletem", mármint az ízlés kultusza a vulgáris irodalommal szemben. Kazinczynak minden oka megvolt arra, hogy Mátyásit megvesse, mert eljutottak hozzá is a fáradhatatlan versfaragó xenofób klapanciái. De ennél fontosabb, hogy Kazinczy mintha megérezte volna a gnózisban rejlő robbanó töltetet, de idézett költeményében felülkerekedett parodi-31 Kuncz Aladár: Váczy János: Kazinczy Ferenc. Nyugat, 1909. 14. sz. 32 Három veréb hat szemmel. II. Szerk. Weöres Sándor. Bp., 237-238. 33 Mátyási József: A barátság és annak mestersége. Pest, 1821. 126. 34 Mesterkedők. Szerk. Kovács Sándor Iván. Bp., 1999. 244-263.
