Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
záló hajlama. Heine viszont meglehetősen kísérteties pontossággal vázolta fel, hogy a német filozófia, — Mátyásival szólva — „a gnoszisz esze" olyan forradalomhoz vezet, hogy — militáns emberellenes ideológiai csoportok tobzódása nyomán — mellette „a francia forradalom csak ártalmatlan idillnek tűnik". Hiszen a kantiánusok nem kímélik a jelenségvilágot, és elszánják magukat arra, hogy „a múlt utolsó gyökerét is kitépjék," a Fichte-követőket „akarat-fanatizmusuk" vezeti, nekik a mártírság csak látszat, miközben gondolatvilágukban megközelíthetetlenül elsáncolják magukat, a természetfilozófusok pedig a forradalmat és a rombolást azonosítják.3 5 Úgy látszik, Heine amikor a német filozófiából indult ki, nem olvasta Sade-féle „boudoir-filozófiát", amely sok vonatkozásban megelőzte már Nietzschét is, és az ő gnózisát. Kazinczy még kevésbé ismerhette Sade-ot. De Heinével együtt mélyen egyetérthettek Herderrel, aki szerint „ahol baj van az érzelmekkel, ott a filozófia hitvány szolgálatot tesz".36 így aztán Kazinczy is őrizte az 1789-es idill emlékét, de a börtön után még László öccse előtt is alakoskodott, és amikor a forradalom szóba került köztük, inkább „által csaptam a Haza s nemzet szent szeretetére, mely minden virtusnak nemzője".37 így próbált úrrá lenni prófosz-komplexusán, és hű maradni önmagához, és Rousseau-hoz, akinek a Társadalmi szerződését és lengyel alkotmánytervét le is fordította. Egyébként amikor Pierre Manent azt szorgalmazza, hogy ne csak a gazdasági haszonlesés, hanem politikai lojalitás is kapcsoljon az Európai Unióhoz, akkor maga is Rousseau-hoz folyamodik, egyik politikai töredékének a parafrázisát nyújtva: „...Rousseau volt az, aki az általános emberi szánalom erényeinek és korlátainak tudatában azt hangsúlyozta, hogy a hazafiság a legnagyobb erények forrása, hogy más ilyen forrást még nem találtak, és bizonyára nem is fognak találni. Ahhoz, hogy az emberi érzés erőre, méghozzá tartós erőre kapjon, mondta Rousseau, ezt az érzést egy partikuláris közösségre kell koncentrálni. Ha az érzést az egész emberiségre terjesztjük ki, akkor bizonyára igazságosabb és erkölcsösebb, legalábbis elvben, de sokkal gyengébb: gyenge ahhoz, hogy egy elfogadhatóan igazságos és boldog emberi szövetkezést alátámasszon."38 A 19. századnak ez lett a nagy problémája, és nálunk az, hogy miként lehessen a kérdést a nyilvánosság elé vinni a magántársasági demokratikus kultúra berkeiből. A Berzeviczy-Kazinczy vita és birodalompolitikai összefüggései Paradox módon, ha a nemzetről vitatkozni kellett, akkor az a Kazinczy lépett a nyilvánosság terére, aki örök félelemben élt. A felvilágosodás belső fénye vezette, és dolgozott benne az, amit Kant filozófiája is csak megerősített: a jó akaratnak nincs szüksége legitimációra. Elete és újkori történelmünk első nagy vitáját Berzeviczy Gergellyel folytatta. Látszólag a nyelvi nacionalista csapott 35 Heinrich Heine: Zur Geschichte der Religion und Philosophie in Deutschland. (1834). Heinrich Heine: Sämtliche Werke in zwei Bänden. II. Essen, Lé. n. ] 66-67. 36 Johann Gottfried Herder: Briefe. III. Szerk. Wilhelm Dobbek, Günter Arnold. Weimar, 1978. 27. 37 Kazinczy Ferenc: Az én életem. Szerk. Szilágyi Ferenc. Bp. 1987. 219-220. 38 Pierre Manent: Politikai filozófia felnőtteknek. Ford. Kende Péter. Bp., 2003. 330.; Vő. Jean-Jacques Rousseau: Oeuvres complètes. III. Paris, 1964. 536.
