Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Testi (sz)épség. Az „izomzsidó" fogalma Max Nordaunál a fin de siecle kontextusában I/143
nellen Lügenben fogalmazza meg azt, ami később a cionizmusban is visszaköszön: kiemeli a mezőgazdasági termelés szükségességét, míg a várost lakóinak 'elfajulásáért' teszi felelőssé. „A természet megmutatja az embernek, hogy nem tud föld nélkül élni, hogy szüksége van a mezőre, mint halnak a vízre; az ember látja, hogy tönkre megy, ha elszakad a rögtől, hogy csak a paraszt sokasodik töretlenül, egészséges és erős marad, míg a város lakóinak kiszívja a velejét, beteggé és terméketlenné teszi [,..]."62 Az ezt követő mégteoretikusabb művében, a Paradoxe-ban hasonlóan ír a 'degenerált' nagyvárosról: „Nem szabad elfelejteni, hogy a nagyvárosi ember az emberiség hanyatlásra ítélt típusát testesíti meg. [...] Különösen az idegrendszeri zavarok gyakoriak ebben a tömegben. Számtalan egyén települ az egészséges értelem és az őrület között húzódó határmezsgyére, amely az utóbbi időben elmegyógyászokat és pszichológusokat annyira a hatalmába kerít. [Az odatelepültek! még nem teljesen zavarodottak, de már nem is teljesen normálisak. Agysejtjeik már nem úgy dolgoznak, ahogyan kellene. [...] Máshogy éreznek, gondolkodnak és cselekednek, mint az egészséges és erős emberek.63 Cionista válaszok a sztereotípiákra A cionisták célja nemcsak a zsidó állam létrehozása volt, hanem legalább ennyire fontosnak érezték az 'új zsidó' megalkotását is. Ez alatt az 'új zsidó' (férfi) típusát értették, aki testi és szellemi konstitúciójánál fogva sikerrel veszi a palesztin állam betelepítésével járó feladatokat. A diaszpórában élő, testi munkától elidegenedett, és ezáltal beteg zsidót fizikai munka és földművelő tevékenység révén kívánták egészséges, természetes emberré tenni, és nem utolsósorban népcsoporttá formálni. A keleti zsidók a nyugat-európai hitsorsosaik számára, akik egy liberális, polgári környezetben nőttek fel és akkulturálódtak, a saját múltjuk emlékképeit idézték fel, ezért kerülték őket. A keletiek egy olyan csoportot képviseltek, akik életmódja az asszimilációt szorgalmazók és a cionisták számára — utóbbiak szintén hasonló közegből származtak — egyaránt idegen volt. Az Európa keleti részéből Nyugatra tartó zsidók irányába ugyanolyan megvetéssel voltak, mint a nem zsidók, és ezzel magyarázták a feléledő antiszemitizmust.6 4 A cionisták ebből adódóan azon voltak, hogy a zsidóellenesség állítólagos okait megszüntessék, azaz a hitsorsosaik másságát, idegenszerűségét felszámolják. Ezt a feladatukat „normalizálásként" határozták meg, azaz a galíciai zsidók sajátosságainak helyébe a polgári értékrend normáinak a felvételét tartották szüksé-62 Nordau, M.\ Die conventioneilen Lügen i. m. 288. 63 Max Nordau: Paradoxe. Leipzig2 1885. 270. 64 Nordau esetében már történt utalás a névváltoztatásra, amely radikális elhatárolódást jelentett a kelet-európai, ortodox származásával szemben. A keleti zsidóságtól való távolságtartásnak más zsidó értelmiségi is hangot adott. A liberális, a nagy német egység hívének számító nyelvfilozófus, Fritz Mauthner például egy egészségügyi kordon felállítását szorgalmazta, nehogy a keleti zsidók beszennyezzék a német földet, míg Max Marcuse német szexuálpszichológus a keleti és a nyugati zsidóság között akkora a különbség vérvonalban és jellemben, mint amekkora a németek és a franciák között. Hödl, K.\ Die Pathologisierung i. m. 281.
