Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
tőle, hogy téged használjon, mert tudja, hogy drágább vagy mindennél, amire mi téged használni gondolhatnánk." Ezt és a folytatást már Kazinczy kihagyta. Viszont metafizikai „badar beszédinek nyilvánította a Szabadság-óda időn és téren átívelő csapongásait, mert „ízletem / Más útra vonsz el..." a „való és a szép" vezeti. Viszont Én nem mosolygom a zsargont, s kerülöm, Akik mosolygják, mert az nékik új, S egyedül azt értik, amit minden ért: Jaj annak, akinél homály marad Az, ami az értelmesnek nem homály! De még is a sok sok. S a Bölcs szabad? Oh az! ha néki csendes éjszakát S jó reggelt nem mond más nap a — profósz. Kazinczy Sipos filozófiájával szembeni kétértelmű magatartását: az ironikus elhatárolódást és a csodálatot egyik eddig ismeretlen levelében is kifejtette: „Az ő tanításai — írta Lészai Dánielnek — nálunk kevés javallást nyernek, mindazért mivel itt a gondolkozást is normákhoz akarjuk szabva látni, mindazért mivel azt, amit ez a nem testi világban szállongó poéta-filozófus mond, mi fel nem érjük, megérteni nem tudjuk. Sok Arithmiai József feléri és megérti, de a zsidóktól való félelem miatt megtagadja mesterét, s füleket is vagdal le, ha ráijesztenek."29 Kazinczy még érezte, hogy a fenomenális és a noumenális világot a szép köti össze. Költeményével is erre tört. Ezt az igényt erdélyi úti leveleiben prózai módon így adta elő: „Midőn azt a fejezetét vevém, melyben a metafizikai szabadság fordul elő, azt kérdém magamtól, ha azt a sovány dolgot s azt a badar beszédet tudnám-e magyarban úgy adni, hogy olvasható legyen? Egy prológust elébe, még pedig dévajkodás hangján, s végébe egy epilógust, hogy a sötét tárgy elevenséget kapjon, mondám magamban, s egy-két nap alatt a munka készen állott. Sipos tudta, mennyire szeretem őt, tudta, mely örömmel vettem ezeket az ő dolgozásait; és mégis egészen le vala verve ártatlan játékom által. Azt szenvedte, amit szerelmes ifjú, midőn leánykájából, bár barátjai, tréfát űznek."30 A költő pedig az episztolát nem adta ki. nem akarta barátját megbántani, és talán azért sem, mert nem volt aktuális azon elgondolkozni, hogy a Szabadság az adott világban valóban öncsalásnak tűnhet, és valóságos börtönbe vezet. Nem kétséges, hogy a börtönvilágról szerzett tapasztalataink és az erőszak jelenléte tesz fogékonnyá Kazinczy üzenetei iránt, és költeménye újrafelfedezését egyre aktuálisabbá teszi. Igaz, aki Kazinczyt olvas, szembe kell néznie az irodalmi köztudatban fellelhető értetlenséggel, és valamiféle furcsa népfronttal. A saját eredetiségének kiemelésére törő Kuncz Aladár így temette el az írót: „Kazinczy nem volt refor-29 Cluj, Arhivele Nationale, Fond Nagy Leopold [A raktári jegyzékben tévesen: Nagy László] 33. Ritkaságok című füzet, 1817: Kijegyzések Kazinczy leveléből. 30 Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. I. Kolozsvár, 1944. 161-162.
