Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Thoroczkay Gábor: írások az Árpád-korról. Történeti és historiográfiai tanulmányok. (Ism.: Szabados György) VI/1511

királyaink kizárólagos temetkező helyévé vált (152.). Ez nem így van, mert III. László apját, Imre királyt Egerben temették el. Az sem értem, miért kellett az új változatának címébe Kézait felvenni, amikor az írás legalább ennyire szól Dénes ispán négy pár ökör vontatta zászlóskocsijáról; az eredeti cím —Az 1167-es magyar zászlóskocsitól (carroccio) a székesfehérvári zászlóbontásig. A magyar katonai zászlóhasználat kezdetei — fedi igazán a kifejtett témát. Az sem örvendetes, hogy az első megjelenési hely feltüntetésekor egy nyomdahiba miatt 1187-re romlott az 1167-es évszám (220.). A bibliográfia Kristó Gyula egyes műveit nem pontos címmel adja meg. Helyesen: „Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon", illetve „Háborúk és hadviselés az Árpádok korában", míg a Kristó szerkesztette „Kun László emlékezete" 1994-ben látott napvilágot (242-243.). A jelzett pontatlanságok ugyanakkor nem érintenek mélyebb tartalmi összefüggéseket, jó lelkiismerettel jelenthető ki, hogy Veszprémy László kiváló és értékes tanulmánykötetet tett le az asztalra. Az ízléses kiállítású könyv a kutatás felpezsdítésén túl a felsőoktatásban, de az igényes hagyományőrzők — a kísérleti régészet, a kísérleti hadtörténet művelői — körében is nagy feladatra hivatott: a régi magyar katonai élet fontos fejezeteit többirányú megközelítéssel életszerű egységben látva és láttatva szolgálhatja múlt-tudatunk egészséges irányba induló fejlődését. Szabados György Thoroczkay Gábor ÍRÁSOK AZ ÁRPÁD-KORRÓL Történeti és historiográfiai tanulmányok TDI Könyvek 9. L'Harmattan Kiadó, Budapest 2009. 246 o. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Történettudományok Doktori Iskolája könyvsorozatának legújabban kiadott, kilencedik kötete Thoroczkay Gábor tizennégy tanulmányát tartalmazza. Az ELTE Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék adjunktusa a 40. életévét még be nem töltött kutatók nemzedékébe tartozik (ahova a recenzens is). A komoly szakmai teljesítményt magáénak tudható szerző most látta idejét annak, hogy első önálló könyvével jelentkezzék, amelyben másfél évtizedes kutatói pályának válogatott eredményeiről ad számot. Az előszó korrekt tájékoztatást nyújt az írások tartalmáról, valamint a kötetszerkesztés elvi megfontolásáról. Ami a tartalmat illeti: előbb a történeti, majd a historiográfiai jellegű dolgozatok következnek. Fejezetekre való tagolással nem él, nem akarta elkülöníteni a kétféle irányultságjegyében készült tanulmányokat. Helyesen tette: Thoroczkay munkamódszerének egyik fő jellegzetessége ugyanis, hogy elemzéseit minden esetben igen alapos szakirodalmi áttekintés hatja át, így az eredetileg nem historiográfiai célzattal írott tanulmányai is erős historiográfiai vonásokat hordoznak. Az sem véletlen, hogy az Árpád-kor kutatástörténetének körébe nem illeszkedő egyetlen tanulmány az egyik legnagyobb 18. századi magyar tudós, Katona István emlékét idézi fel. Az egykori jezsuita történetíróról — túl azon, hogy negyvenkét kötet terjedelmű kritikai históriája a teljes magyar múlt feldolgozását tekintve történetírásunk máig legnagyobb egyéni teljesítménye — azt érdemes előre bocsátani, hogy élete vége felé Kalocsán telepedett le, és az ottani érsekség történetét is megírta. Mivel Thoroczkay könyve több ponton érinti hazánk második főegyházmegyéjének kezdeteit, ezért ez a dolgozat közvetve mégis szervesen illeszkedik a többi közé. A válogatás legnagyobb hangsúllyal szereplő témaköre ugyanis az első magyarországi érsekek kilétét, Kalocsa szerepét, a Hartvik püspök által szerkesztett Szent István-legenda forrásértékét, végső soron a keresztény államalapítás több vitatott kérdését tárgyalja. Rajtuk kívül a krónikakutatás és a vele összefüggő egyházkormányzat problémáiról közli eredményeit. A historiográfiai dolgozatok az Anonymus-kérdésbe és a Hartvik-legenda kutatástörténetébe vezetnek be, míg a már említett Katona Istvánon kívül Deér József és Sólyom Károly szakmai emlékezetének szentel egy-egy írást a Szerző. A legújabb történeti irodalomban kétféle kötetszerkesztési gyakorlat figyelhető meg. Érdekes, de mindenképpen rokonszenves jelenség, hogy ugyanazon a könyvsorozaton belül is érvényesül ez a két irány, tiszteletben tartva a szerzők szabadságát. „A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára" gondozta Kubinyi András „Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor