Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Testi (sz)épség. Az „izomzsidó" fogalma Max Nordaunál a fin de siecle kontextusában I/143
nem hajlandó a mozgalom élére állni, noha erre Herzl — levelezése és naplófeljegyzései alapján — már 1898-ban kapacitálta. Egyrészt protestáns nőt vett feleségül, s lányát megkereszteltette, ami a heterogén elemeket tartalmazó mozgalomban visszatetszést válthatott volna ki, másfelől pedig nem akarta írói tevékenységét és anyagi függetlenségét feladni. Ennek ellenére David Wolffsohn elnöksége alatt 1911-ig a mozgalom egyik legbefolyásosabb személye volt. Ót Otto Warburg váltotta, aki nem szánt különösebb pozíciót Nordaunak.28 Nordau saját szerepét a cionista eszme terjesztésében, magyarázatában és védelmében látta: tanácsadóként, ideológusként és szónokként tevékenykedett a mozgalomban. Kultúrkritikai munkáinak alapjául szolgáló tudományos világnézetéből egyenesen következik, hogy mindennemű, így a zsidó vallással és a kultúrcionizmussal szemben távolságtartó volt: a nyugat-európai fejlett polgári kultúra értékeihez ragaszkodott, „az operaházat és a fehér kesztyűt előnyben részesítette a kibbucideálokkal szemben", viszont a zsidó emancipáció csődje miatt egyértelműen a politikai cionizmus mellett foglalt állást, mely legfőbb céljának az önálló zsidó állam létrehozását tekintette.2 9 A 'Muskeljude' Nordau a bázeli program értelmében több beszédében és írásában foglalkozott a zsidó nép testi, lelki és gazdasági felemelésének gondolatával, azonban az 5. cionista kongresszuson elhangzott beszéde volt az, amelynek keretében hosszabban kitér a testedzés kérdésére is.3 0 Ebben az összegzésben hangsúlyozza, hogy a mozgalom számára a zsidó nép statisztikai 'átvilágítását' tartja az egyik legfontosabb feladatnak; antropológiai, biológiai, gazdasági és az intellektuális állapotot felmérő munkálatokat szorgalmaz. Lényegesnek tartja pontosan feltárni, hogy milyen a zsidóság testi állapota (átlagmagasság, anatómiai sajátosságok, leggyakrabban előforduló betegségek, mennyi az elmebetegek, siket-némák, bénák, vakok, epilepsziások száma), mit mutatnak a halálozási statisztikák, hogy alakul az átlagéletkor, a gyerekszám, milyen a város és a vidéken lakók aránya, a foglalkozás szerinti rétegzettség, a vagyoni megoszlás stb. A legégetőbb problémát a keleti zsidóságban körében látja, mivel itt a legna-28 Schulte, Ch.\ Psychopathologie i. m. 271-272. 29 Uo. 274-275. Nordau a minden tekintetben elmaradott kelet-európai zsidóság — és annak vezéralakjai — iránt megvetéssel viseltetett, a zsidó népet egy 'kulturnépnek' akarta látni, „amely sajátosságait az általános nyugati kultúrán belül fogja kibontakoztatni, mint minden jóravaló nép, nem ezen kívül, egy kultúraellenes, ázsiai vadságban, ahogy ezt Achad-Haam kívánja". Nordau nem tudta elfogadni, hogy a cionizmus eltolódjon orientális irányba; a zsidóknak teljes mértékben európainak kell maradniuk, mivel a cionizmust valamiféle „civilizációs missziónak" tekintette. Ld. Nordau válaszát Achad Ha'amnak Herzl regényéről írt kritikájára. Max Nordau-. Achad-Haam über „Altneuland". Die Welt 1903/2. 1-5. A politikai cionizmus értelmezhető úgy is, hogy a nacionalizmusra és az antiszemitizmusra adandó válaszként, valamint az európai zsidók emancipációjának következményeként született meg. 30 Max Nordau: V Kongressrede. (Bázel, 1901. december 27.) In: Uő: Zionistische Schriften. Zweite vermehrte Auflage. Berlin 1923. 112-139. A 2. kongresszuson azonban már érintette az 'izmos zsidó' fogalmát: „A cionizmus a zsidóságot új életre kelti. Ebben bízom. Ezt erkölcsileg az ideálok felfrissítésével, testileg az utódok fizikai nevelésével éri el, amely számunkra ismét meg kell, hogy teremtse az elveszett izmos zsidóságot." Uo. 72.
