Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Testi (sz)épség. Az „izomzsidó" fogalma Max Nordaunál a fin de siecle kontextusában I/143
mus felé — s valójában ez jelentette számára a gyógyírt addigi életének egyhangúsága és erőtlenségével szemben —, addig Nordau a dekadenciát már kezdetben elutasította.24 Baldwin szerint Nordau a cionizmushoz kifejezetten gyengén ragaszkodott, mivel az egyre inkább konzervatív nacionalista irányba mozdult el, valamint végig feszültség volt benne a cionista érdekek és liberális beállítottsága között. Kiútként megosztotta magát, de élete végéig két énje folyamatos összeütközésbe került. Nordau a cionizmus felé fordulásakor teljes mértékben tudatában volt annak, hogy eltér fő gondolkodási irányától, és cionistává válásával új pályára kerül. Az antiszemitizmus problematikáját bár érintette a cionizmus előtti korszakában is, de ezek az utalások nem bírnak különösebb jelentőséggel. Noha Nordau az antiszemitizmust a degeneráció egy lehetséges formájaként értelmezte, főleg Németországban, később tagadta, hogy ez a kulturális hanyatlás problémája lenne, így e tekintetben elvágta a folyamatosságot precionista és cionista gondolkodása között. Cionistaként azt vallotta, hogy az antiszemitizmusra a másságot, a tőle különbözőt elviselni nem képes ember mutat hajlamot, s erre csak a zsidók Európából történő kitelepítése jelenthet megoldást.25 Robert Wistrich szerint Nordau számára nem jelentett ellentmondást az általa képviselt, a darwini evolúcióelméletben gyökerező racionalista liberalizmus, az Entartungh&n megfogalmazott kultúrkritika és a cionista szerepvállalás. Magától értetődő volt számára, hogy a zsidóknak saját területre van szükségük helyzetük normalizálásához, amely menedékül szolgál a fokozódó antiszemita üldözések elől úgy a keleti zsidók, mind a nyugati, dekadens és egészségtelen életmódot folytató „Kaffeehaus"-zsidók számára.26 Leon Botstein is hasonlóan érvel: szerinte Nordaunak látnia kellett, hogy a zsidóknak Európában nincs jövőjük az antiszemitizmus — melynek erősödését az 1873-as bécsi tőzsdekrachtól datálja — politikai megoldása nélkül. Szerinte Nordau cionista álma „egy álom volt szolidaritásról és kultúráról, amely egybeesett a RingstraBe-polgárság liberalizmusával"; ebben egy idealisztikus, de még realizálható politikai mozgalmat látott.27 Nordaunak a cionizmusban betöltött tevékenysége három szakaszra osztható. Az első, alapító szakaszban fontos reprezentációs személy és propagátor, de ideológusként is jelentős a munkássága. 1904-ben, Herzl halálát követően 24 A dekadencia értelmezéséhez ld. Andrea Kot,tow: Der kranke Mann. Medizin und Geschlecht in der Literatur um 1900. Frankfurt - New York 2006 (= Kultur und Medizin. Geschichte - Theorie - Ethik; Band 20). 32-43. 25 P. M, Baldwin: Liberalism, Nationalism, and Degeneration: The Case of Max Nordau. Central European History Vol. 13. 1980/2. 99-120. Ugyanakkor Baldwin hivatkozik Ben-Horin alapművére (Max Nordau: Philosopher of Human Solidarity. New York 1956), akinek értelmezésében a cionizmus és a liberalizmus tökéletesen megfér Nordauban, mivel egy és ugyanazon dologról van szó Szerinte Nordau precionista, kulturkritikusi tevékenysége és cionista gondolkodása egységet alkot, s csak fiktív szakadásnak nevezi a társadalomtudós és a cionista szétválasztását. Uo. 108. 26 Robert S. Wistrich: Max Nordau: From Degeneration to „Muscular Judaism". Transversal 5. 2004/2. 3-21., itt 12. 27 Leon Botstein: Das Ende des Assimilationsraumes: Max Nordau. In: Uő: Judentum und Modernität. Essays zur Rolle der Juden in der deutschen und österreichischen Kultur 1848 bis 1938. Wien-Köln 1991. 113-125.
