Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez VI/1455
A francia király követeivel gyorsan ment a megegyezés, s 1500. július 14-én Francia-, Magyar- és Lengyelország között megkötötték a szerződést és, nem mellesleg, megindították a tárgyalásokat az ügyben is, hogy Ulászló király a francia uralkodó házból kapjon feleséget.3 A Velencével való megállapodás azonban korántsem ment ilyen gyorsan, hiszen a Köztársaság 70-80 ezer forint hadisegélyt ígért, a magyarok ellenben kereken 100 ezer forintot kértek. Végül, még a nyár elején, elvi megegyezés jött létre a felek között, mégpedig a magyar fél akaratának megfelelő összegről, sőt, Bakóc Tamás esztergomi érsek ígéretet kapott Velencétől, hogy az elősegíti bíborosi kinevezését.4 Ugyanekkor érkezett meg a hír —július 26-án hirdették ki —, hogy a pápa a hadjárat pénzügyi hátterének fedezésére búcsút engedélyezett azoknak, akik a jubileumi évben pénzt adnak a törökellenes harcra,5 továbbá a szent év bevételeit is átengedte a török ellen harcoló országoknak.6 Még ugyanezen a napon Ulászló király Mihály napjára fegyveres országgyűlést hívott össze Bács városába, hogy onnan majd személyesen vezesse a sereget a török ellen.7 Több, a témával foglalkozó szerző is úgy vélte, hogy mindez csak Velencének szóló színjáték volt, hiszen „az ősz beálltával [...] mint mindenki előre tudhatta: már nemigen lehetett hadviselésbe fogni".8 Az valóban nem vitatható, hogy minden bizonnyal a velencei pénzsegély megsürgetése lehetett az erődemonstráció egyik indoka — ne feledjük, a Köztársaság követei szerint 10-12 ezer katona felett tartott a király szemlét —, hiszen a hadjárat végül tényleg elmaradt. Mégis, úgy vélem, a fegyveresek hazaküldéséből nem lehet arra következtetni, hogy eleve ez volt a cél. Főképpen azért nem, mert — mint majd látni fogjuk — a következő évben pontosan ugyanebben az évszakban indultak a hadjáratok és azok egészen 1502 tavaszáig nem is szüneteltek. Annál is inkább valami más okra kell gyanakodnunk, mivel egyrészt már az 1500. évi György-napi országgyűlésen felbontották a törökkel három évre, 1498-ban megkötött békét,9 másrészt pedig augusztustól Corvin János herceg vezetésével folyamatosan zajlottak a kisebb-nagyobb délvidéki portyák.1 0 Ugyancsak e mellett szól az is, hogy II. Bajezid szultán, a magyar hadmozdulatoktól megriadva, 1501 elején számára nem túl előnyös békét aján-3 [Fraknói Vilmos:] Lónyay Albert velenczei követségei 1501-1515. Közlemények a velenczei állami levéltárból. Magyar történelmi Tár 22. (1877) 3-4.; Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás (1457-1524). Bp. 1906. (Magyar Történeti Életrajzok XII/1-3.) 41-43.; Kosáry D.: Külpolitika i. m. 85-86.; E. Kovács Péter: Egy törökellenes szövetség tervezete 1502-ből. Levéltári Szemle 40. (1990: 1.) 49-50. 4Ez 1500. szept. 20-án mégis történt, 1. Fraknói Vilmos: Erdődi Bakóc Tamás. Bp. 1889. (Magyal* Történeti Életrajzok V/3.) 80. 5 Kosáry D.: Külpolitika i. m. 87. 6 E. Kovács P: 1502-es szövetség i. m. 50. 7 Fraknói Vilmos: Váradi Péter kalocsai érsek élete. Századok 17. (1883) 842.; Tóth-Szabó P: Szatmári i. m. 44-46. 8 Kosáry D.: Külpolitika i. m. 87. - Hasonlóan vélekedett Fraknói is, 1. Fraknói V.: Váradi i. m. 842. (ő még az érsek halálát is ennek tulajdonította), Fraknói Vilmos: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. Bp. 1883. 3.; Horváth Mihály: Magyarország történelme I-VIII. Pest 1871-1873.2 III. 280-281. 9 Kosáry D.: Külpolitika i. m. 82., 87. - A békékre 1. Fodor Pál - Dávid Géza: Magyar-török béketárgyalások 1512-1514-ben. Történelmi Szemle 36. (1994) 193-225. 10 Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. írta: Thallóczy Lajos. Az oklevéltárat szerk. Horváth Sándor. (Codex diplomaticus partium regno Hungáriáé adnexarum. Magyarország melléktartományainak oklevéltára IV) Bp. 1915. (a továbbiakban: Jajca) CLXXIII.
