Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - C. Tóth Norbert: Az 1501. évi tolnai országgyűlés. Adatok a királyi adminisztráció működéséhez VI/1455

C. Tóth Norbert* AZ 1501. ÉVI TOLNAI ORSZÁGGYŰLÉS Adatok a királyi adminisztráció működéséhez Az 1500-as évek elején a magyar királyi udvar nyugalmát a szokásosnál is nagyobb diplomáciai jövés-menés zavarta meg. Történt ugyanis, hogy a Velen­cei Köztársaság török ellenes háborúját előkészítendő, 1499. április közepén szövetségre lépett XII. Lajos francia királlyal és VI. Sándor pápával. E szövet­séghez aztán, elsősorban szárazföldi fegyveres ereje miatt, Magyarországot is szerették volna megnyerni. Ezért a Köztársaság már 1499 májusától megkezd­te puhatolózásait a magyar udvarnál, hogy aztán a kedvezőtlen hadiesemények folytán azt az év őszén a legmagasabb szintre emeljék. Ennek egyik jeleként tit­kári rangban állandó követet küldtek Budára.1 A király és a tanács ugyan támo­gatták a tervet, de két kemény feltételt szabtak a szövetségbe való belépéshez. Az egyik az volt, hogy a pápa, immáron több évi halasztgatás után, bontsa fel Ulászló király Brandenburgi (Hohenzollern) Borbálával és Beatrix nápolyi her­cegnővel, Mátyás özvegyével kötött házasságait. A másik, hogy a szövetség tag­jai, elsősorban Velence és a Pápaság, nyújtsanak pénzügyi támogatást a magyar haderő felvonultatásához. Az első feltétel Velence közbenjárásra 1500 áprilisá­ban teljesült: a pápa felmentette Ulászló királyt mind a Borbála hercegnő szá­mára adott házassági kötelezvénye, mind a Beatrix királynéval kötött házassá­gának hatálya alól. A másik kérdést nem sikerült ilyen gyorsan nyugvópontra juttatni, ehelyett hosszas huzavona vette kezdetét. A Köztársaság, hogy szán­dékainak komolyságát bizonyítsa, a titkárok helyett követeket nevezett ki Bu­dára, akik 1500. április 5-én mondták el szövetségkérő beszédüket. Alig egy hó­nappal később, az éppen zajló György-napi országgyűlés idején érkeztek meg XII. Lajos követei is Budára. A diétán tárgyalt ügyek egyike, természetesen, a szövetségkötés kérdése volt. Jól példázza ezt Leszócki János racsai várnagy Pesten, május 18-án kelt levele, amelyben arról értesítette várnagytársát, Gyu­lai Jánost — némileg eltúlozva a tényleges helyzetet —, hogy minden keresz­tény fejedelem elküldte követeit a királyhoz folyamatosan arra kérve, forduljon a török ellen, ám még nem született végleges döntés a kérdésben.2 * A szerző az MTA-SZTE-MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa. -Köszönöm Tringli Istvánnak és Neumann Tibornak a tanulmány elkészítéséhez nyújtott segítségét. 1 Kosáry Domokos: Magyar külpolitika Mohács előtt. Bp. 1978. (Gyorsuló idő) 83-84. 2 Ceterum dicere possimus tales novitates, quod omnes principes Christianorum miserunt suos oratores ad regem nostrum et multum rogant eum, ut se contra Turcos conférât, sed nondum finaliter determinaverunt, quid sunt sunt [!] facturi. - Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fény képgyűjtemény (a továbiakban: DF) 260 478. (A levelet Neumann Tibor gyűjtötte „Az ecsedi Bátori-csalácl oklevéltára" című készülő munkához.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom