Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
ge révén" (Also ward chilnig Andre auch gesëligt von seiner seligen frawen) .216 Ez a rész nagyszerű példa arra, hogy szerzőnk mennyire figyelmen kívül hagyja sokszor még forrásait is: Ottokár Stájer Rímes Krónikája ugyanis említést tesz III. András hűtlenségéről, és szót sem ejt arról, hogy a felesége hatására „szent életű" ember lett volna belőle.217 A Königsfeldeni Krónika nyomán rossz évet ad meg az Osztrák Prózai Krónikás III. András halálának idejéül.218 A krónikás röviden bemutatja az özvegy Ágnes királyné jámbor életét, valamint mostohalányát, az életét a svájci Töss domonkosrendi kolostorában leélt Erzsébetet. Erzsébet III. András első, Fenenna kujáviai hercegnővel kötött házasságából született gyermeke, aki 1338-ban halt meg, az Árpád-ház leányágának utolsó tagjaként.219 A vegyesházi királyokról az ötödik könyvben (Tapintás) és a krónika folytatásaiban ír a szerző. A magyar vonatkozású fejezetek vizsgálatkor rögtön szembeötlő, hogy I. Károly uralkodásáról semmit nem ír a krónikás, de még csak nevén sem nevezi. Mindössze annyit tudunk meg az első Anjou-házbeli uralkodónkról, hogy a jámbor Lajosnak, Magyarország királyának atyja", Wittelsbach Ottó bajor herceget iherczog Ott von Bayren) követte a trónon, miután Ottó királyságát nem fogadta el sem I. (Habsburg) Albert (akinek Károly Róbert az unokaöccse volt), sem pedig II. (Sánta) Károly, szicíliai és jeruzsálemi király, Károly Róbert nagyapja (der chiinig von Sicilia), így Ottó elhagyta az országot, noha a krónika közlésével ellentétben nem mondott le a magyar királyi címéről (1305).220 A 401-404. fejezetekben22 1 tudósít Chronica patriae a pápák avignoni fogságáról és az egyházszakadásról (Von der zwayung der pëbste): innen tudjuk meg azt, hogy I. (Nagy) Lajos király a törvényesen megválasztott pápát, VI. Orbánt ismerte el IV Károly német-római császárhoz és II. (Habsburg) Albert osztrák herceghez hasonlóan, szemben a VII. Kelemen ellenpápát támogató francia uralkodóval (1378).222 A 405. fejezetben olvashatunk I. Lajos 1347-1348. évi apuliai hadjáratáról, amellyel öccsének, András hercegnek az 1345-ben történt meggyilkolását akarta megbosszulni és a magyar Anjou-ág itáliai trónigényét érvényesíteni;22 3 ez a rész ahhoz az elbeszéléshez illeszkedik, amelyben beszámol a krónika — a „küniginn von Fülen"-ként megnevezett — Johanna apuliai királynő 216 Österreichische Chronik 190., § 386. 217 Ottokars Österreichische Reimchronik 982., v. 74475-74497. 218 Österreichische Chronik 190., § 386.: „Darnach starb chünig Andre sëlichleich in grozzer andacht, der von seiner sëligen frawn wegen ist gesëligt und behalten, an dem jar, do man zalte nach Christi gepürd drewzehen hundert (!) jare, decimo kalendas Februarii, und ist ze Oven in dem chloster der minner bruder begraben." 219 Österreichische Chronik 192., § 389.; Pauler Gy.: Árpádházi királyok i. m. II. 472-473.; Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. II. 48. — Tössi Boldog Erzsébet életéről és koráról részletesen 1. Puskely Mária: Árpádházi Boldog Erzsébet. A tössi domonkos nővérek és a XIV századi misztika. Róma 1980. 220 Österreichische Chronik 184., § 377. 221 Uo. 200-202. 222 Uo. 201., § 402.; Rácz György: Az Anjou-ház és a Szentszék (1301-1387). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. Zombori István. Bp. 1996. 77-78. 223 Uo. 202., § 405.; Continuatio Novimontensis (MGH SS IX. Ed. Wilhelm Wattenbach). Hannover 1851. 673.
