Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
latokkal, amelyek az egyes országok (Magyarország, Ausztria és Csehország) uralkodóházait összekötötték már a fiktív régmúltban is. A krónikaíró szerint ezek a kapcsolatok Magyarország és Ausztria között már a második „uralom" (.Achaim) idején megkezdődtek, további magyar-osztrák házassági kapcsolatok voltak a Fabelfürstenreihe szerint többek között a 8. (.Lynal és Synna), a 14. (.Synas hercegnő és Zawan), a 23. (I. Manan és Lenna), 24. (Nanaim és Menno), 26. (II. Manan és Sinna, cseh hercegnő lánya, Semna, valamint Laptan magyar herceg között) stb. „uralmak" idején.152 Lhotsky szerint a Fabelfürstenreihe közvetlen mintaképe a cseh Dalimiikrónika volt a 14. század első feléből, amely a bábeli nyelvzavar idejétől beszéli el Csehország történetét nyolcvan pogány uralkodó történetét egészen Borivojig és Szvatoplukig.153 Szóba jöhet még— és véleményem szerint az időbeli, földrajzi közelség miatt talán még jelentősebb hatással volt az Osztrák Prózai Krónikásra — Kremsmünsteri Berthold História fundacionis monasterii Mellicensis (1362) című munkája, amely I. Babenberg! Lipót őrgróf származását I. (Nagy) Ottó császárig vezeti vissza.154 Ugyancsak Berthold érvelt az osztrákok vizigót származása mellett a Cathalogus ducum Austrieban.155 Figyelemre méltó a Fabelfürstenreihe heraldikája és ennek hatása a középkori osztrák heraldikai hagyományra, amint arról a korábbiakban már szó esett. Felbukkan a mesés fejedelmi listában az öt sast ábrázoló címer mint Ausztria régi-új jelképe, az országé, amely egykor nagy volt, de azóta veszített a régi nagyságából.156 Már az első „uralom" idején is jelen volt a sas az ország címereiben, és így volt ez az ötödik „uralom"-ig, valamint 73., 74. és 75. uralkodók címereiben stb.15 7 A sas a birodalmi hatalom jelképe, az öt sas pedig, amelyet a Habsburgok ábrázoltak címereikben Ausztriát, Stájerországot, Karintiát, Svábföldet és Elzászt jelképezik.15 8 A sas először II. Albert címerében darinne ist Ybernia, Engelland, Tenmarkcht [...], Pehaim, Österreich, Steyr, Kërnden, Ungerland.,,") — Österreichische Chronik 8., § 15.; Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter i. m. 242-243.; SRH I 143., 243-244.; Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp. 1993. 15-16. 152 Österreichische Chronik 28-32., §. 49., 55., 64, 65., 67. 153 Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 316.; Adolf Bachmann: Die Reimchronik der sogenannten Dalimil. Archiv für österreichische Geschichtsforschung 91. (1902) 59-120. (különösen: 61-67.); Gall, F.: Wappenkunde i. m. 412.; 1. még Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez. Századok 138. (2004) 333.; Frantisek Graus: Historische Traditionen über Juden im Spätmittelalter (Mitteleuropa). In: Ausgewählte Aufsätze von Frantisek Graus. Hrsg. von Hans-Jörg Gilomen, Peter Moraw und Rainer C. Schwinges. (Vorträge und Forschungen 55.). Stuttgart 2002. 283.; Uő.: Lebendige Vergangenheit i. m. 89-106. (különösen: 98.). 154 Scriptores rerum Austriacarum. Tom. I. Ed. Hieronymus Pez. Leipzig 1721. col. 296.; Moeglin, J-M.: Histoire nationale i. m. 200. — Bertholdhoz 1. Paul Uiblein: Berchtold von Kremsmünster / Bernardus Noricus. In: VL 1. (1978) 715-718.; Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 284-288. 155 Bernardi Cremifanensis: De origine et ordine ducum Austrie (MGH SS XXV Ed. Georg Waitz). Hannover 1880. 663. 156 Eva Frodl-Kraft: Das Fünf-Adler-Wappen. Neue Beobachtungen zu einer alten Frage. Mitteilungen des Österreichischen Instituts für Geschichtsforschung 65. (1957) 93-97.; Zöllner, E.: Probleme i. m. 23. 157 Österreichische Chronik 64-65, § 156-158.; Heilig, K. J.: Leopold Stainreuter i. m. 250. 158 Uo. 251.
