Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
ebben is akadnak hibák.59 Ugyanakkor ez az Q-kézirat sem maradt fenn eredeti változatában.6 0 Nem csupán a szerző kiléte, de a krónika keletkezési ideje is bizonytalan. Seemüller szerint 1387 és 1394 között keletkezett a Chronica patriae; ekkor még nem tartozott hozzá a Fabelfürstenreihe, amelyről Seemüller megjegyezte, hogy III. Albert ösztönzésére írta a szerző.61 Az 1-424. fejezeteket még III. Albert élete során írta a krónikás, és az Q-kézirat is nagyjából ekkor, még a szerző életében keletkezett.62 Alphons Lhotsky úgy vélte, hogy Seemüller helyesen járt el akkor, amikor nem a kéziratok A-, hanem a B-osztályát tette a kiadásának alapjául, mivel ez egy olyan példánynak a másolata, amelyet közvetlenül az Osztrák Prózai Krónikás hagyott hátra, mindenféle utólagos szerkesztés nélkül.63 A 424. szemelvényig a két kézirat párhuzamosan fut, ezután azonban tartalmilag kettéválik: az A-osztály kézirata ezután Johann Seffner bécsi kánonjogász hadtudományi munkájával (Ain 1er von den streitten), az 1348-1404 közötti évek feljegyzéseivel, a Bécsi Evkönyvekkel (Wiener Annalen),64 illetve a Recapitulatio koronicze nevű zárófejezettel folytatódik, amelyet Seemüller a legrégibb krónikaszerzemény befejezésének tekint.65 A B-kéziratcsoportból mindez hiányzik, ehelyett egy bejegyzés következik III. Albert haláláról (1395 augusztusa), majd a szöveget a herceg nekrológja, IV Albert és Vilmos hercegek trónra lépésének elbeszélése (1395 szeptembere), és IV Albert zarándokútja zárja le.66 Seemüller a saját kiadásához ez utóbbi kéziratot használja, de hozzáteszi Seffner művét, a bécsi évkönyvet és a Recapitulatio koronicze-t is. Az bizonyos, hogy a krónika első szövegváltozata semmiképpen sem keletkezett 1386, vagyis a sempachi csata éve előtt, ugyanis a főszöveg (az úgynevezett „legrégibb szerzemény", az älteste Fassung) ezzel az eseménnyel, valamint III. Lipót herceg halálával és temetésével zárul.67 Az osztrák történelmet 1392-ig, III. Lipót herceg lányának, Erzsébetnek a haláláig közli.68 A Seemüller-kiadásban 1387-ig tárgyalja a krónika a magyarországi eseményeket, Anjou Mária királynő Horváti János bán fogságából való kiszabadításáig, valamint az 1392. évi török támadásig, amely — a Prózai Krónikás előadása szerint — egészen Budáig elpusztította az országot, továbbá beszámol Luxemburgi Zsigmond ellentámadásáról is.6 9 Az úgynevezett „második folytatás" beszámol III. Albert 1395-ben bekövetkezett haláláról, és tartalmazza a herceg érdemeit méltató nekrológot, 59 Österreichische Chronik LXXIII. 60 Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 314. 61 Österreichische Chronik CCLXXX.; Uiblein, P.: Leopold von Wien i. m. 719; Gall, F.: Wappenkunde i. m. 33. 62 Österreichische Chronik CCLXXXI. 63 Uo. LXXV-LXXX.; Lhotsky, A.: Quellenkunde i. m. 314. 64 Uo. 231-242. 65 Österreichische Chronik 216-217, § 425-426. 66 Uo. 220-223, § 431-436. 67 Uo. 214-215, § 423-424. 68 Uo. 212, § 418 69 „Nach Christi gepürd drewzehen hundert zway und newnczig jar sein die Türken mit grosser macht chomen gen Ungern und zugen her nahent gen Oven und wüsteten da das lande. Auch fürten si mit in vil kristen gefangen." — Uo. 206, § 410.
