Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
kérdésekre szeretnék választ találni: a) a középkori magyar történelem mely korszakait tartja fontosnak a krónikaíró? b) a középkori magyar történelem alakjai közül kivel foglalkozik a legrészletesebben? c) ezekről hogyan nyilatkozik? d) hogyan vélekedik általában a magyarságról, Magyarországnak az osztrák történelemben játszott szerepéről, és ebben az ítéletalkotásában vajon mennyire független a forrásaitól? 1. Mai napig tartó tudományos viták tárgya A haza krónikája szerzőjének kiléte. Franz Martin Mayer felismerte, hogy III. (Habsburg) Albert (1365-1395) osztrák herceg korában keletkezett a krónika, szerzőjének egy bizonyos Gregor Hagent, vagy pedig egy Matthäus nevű személyt tekintett a hagyomány és a korábbi történetírás. Mayer az Ain 1er von dem streiften ('A háborű tudománya') című hadászati szakmunka szerzőjét, Johann Seffnert, a bécsi egyetem jogi karának dékánját nevezte meg a krónika írójaként.9 Kari Uhlirz ezzel szemben azt állította, hogy a krónika szerzője nem lehet Seffner, sem pedig Gregor Hagen, illetve a még rejtélyesebb Matthäus.10 Uhlirz szerint a krónikás azonos lehet egy bizonyos Leopold nevű lectorral, aki közel álhatott III. Albert udvarához.11 Joseph Seemüller szintén megerősíti azt, hogy a szerző III. Albert kortársa volt, ám ő kizártnak tartotta az azonosítást az említett Leopold nevű pappal.12 Felismerte, hogy a szerzőre hatással lehetett az 1380-1390-es évek jeles bécsi teológusa, Heinrich Totting von Oyta, valamint azt, hogy a szerző kiváló klasszikus műveltséggel rendelkezett.13 Noha Seemüller szerint szoros tartalmi kapcsolat van A hazai krónikája előszava és a mű végén lévő III. Albert-nekrológ, valamint a Cassiodorus nevéhez fűződő História (ecclesiastica) tripartita német fordításának bevezetője között, de a krónika szerzőjének stílusa kevésbé „udvari". Joseph Seemüller tartózkodott attól, hogy megnevezze a krónika íróját.14 Seemüller nem történész, hanem germanista volt, így ő a filológus szemével közelített a krónikához: annak a gyanújának adott hangot, hogy a szerző hosszabb, vagy rövidebb ideig élhetett Bécsben, nyelve pedig a stájer dialektus jeleit hordozza magát.15 Johann Loserth a Seemüller-kiadás recenziójában ugyanakkor megjegyzi, hogy a szerző az Ágoston-rendi szerzetesek közül került ki; indoklása szerint az a mód, ahogyan a szerző IV Károly és IV Vencel Csehországáról, Nepomuki Szent Jánosról, vagy a nagy egyházszakadásról ír, meglepő 9 Mayer, F. M.: Untersuchungen i. m. 325-330.; Österreichische Chronik 224-230. 10 Karl Uhlirz: Quellen und Geschichtsschreibung, in: Geschichte der Stadt Wien. Hrsg. v. Alterthumsvereine zu Wien. Redigiert von Heinrich Zimmermann II/l. Wien 1900. 36-107. (különösen: 67-70.); VL V 719. 11 Uhlirz, K.: Quellen i. m. 67. (1. sz. jegyz.). 12 Österreichische Chronik CCLXXIV-CCLXXV 13 Uo. CCLXXVÏI.; Heinrich Totting von Oyta személyére és munkásságára 1. Knapp, F. P.: Literatur des Spätmittelalters i. m. 125-132. 14 Österreichische Chronik CCLXXIX. 15 Uo. CCLXXVIII.
