Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
század végén Franz Martin Mayer a valódi értékéhez képest igencsak alábecsülte a művet; hiányolta belőle az események pontos, tárgyilagos megfigyelését és visszaadását, bár erényként tartotta számon azt, hogy az elbeszélés nem száraz, évkönyvszerű.4 A legendás őstörténeti részét, a fiktív osztrák uralkodólistát, a Fabelfürstenreihet teljesen elvetette mint értéktelen, történelmi információkat nélkülöző mesét. Mayer szerint a Chronica patriae elsősorban nem az osztrák örökös tartományok története, hanem sokkal inkább világkrónika, különösen annak első része, amely a világ teremtésétől egészen a szerző saját koráig követi az eseményeket, és amelybe Ausztria története helyenként csak igen lazán illeszkedik bele.5 Szerencsére a modern osztrák történetírás már felismerte, hogy — bár a krónika történeti forrásértéke valóban csekély: korábbi krónikák, évkönyvek sokszor kritikátlan válogatása — eszmetörténeti értéke azonban igen jelentős.6 A magyar historiográfia eddig kevésbé, csupán utalások szintjén foglalkozott a Chronica patriae-^al, holott a krónika szerzője igen nagy jelentőséget tulajdonít a közép-európai államok — Magyarország, Csehország és Ausztria — együttműködésének, kapcsolataik kezdetét visszavezeti a fiktív történeti múltba.7 Tanulmányom egy szerény kísérlet kíván lenni ahhoz, hogy a hazai történetírásnak ezt a hiányosságát pótolja. E krónika megismerése azért is lehet fontos, mert olyan munkáról van szó, amely a korábbi századok és a kortárs krónikákhoz, évkönyvekhez, legendákhoz és fiiakhoz képest viszonylag pozitív képet fest a magyarságról; e tekintetben a késő középkori karintiai történetírás csúcsteljesítményével, János viktringi apát Igaz történetek könyve című művével8 vonható párhuzamba. Igyekeztem felhasználni a közel teljes szakirodalmat ahhoz, hogy bemutassam a Chronica patriae valószínűsíthető szerzőjét, a krónika keletkezésének körülményeit, forrásait, utóéletét. A tanulmányom egyik legfontosabb célja az, hogy bemutassam: milyen mértékben van jelen ebben az osztrák történelmi krónikának tekintett kompilációban a középkori — elsősorban a 13-14. századi — magyar történelem. Vizsgálatom a következő kérdésekre terjed ki: (1) a szerzőség problémájára, a krónika eddigi kutatásának eredményei tükrében; (2) a Chronica patriae kézirati hagyományaira, a fennmaradásának körülményeire; (3) a krónika forrásaira; (4) a krónika recepciójára a középkori történetírásban; (5) a Fabelfürstenreihe helyére a krónikában és a 14. század művelődéstörténetében; (6) a 10-14. századi magyar történelem ismertetésére a krónikán keresztül, más forrásokkal összehasonlítva. Ezen belül a következő 4 Franz Martin Mayer: Untersuchungen über die österreichische Chronik des Matthäus oder Gregor Hagen. Archiv für österreichische Geschichte 60. (1880) 299. 5 Osterreichische Chronik von den 95 Herrschaften. (Monumenta Germaniae Historica [a továbbiakban: MGH], Deutsche Chroniken [a továbbiakban: Dte Chroniken] VI. Band.) Ed. Joseph Seemüller. Hannover-Leipzig 1909. (a továbbiakban: Osterreichische Chronik) 24-67. (cc. 40-164.); Mayer, F. M.: Untersuchungen i. m. 300-301. 6 Zöllner, E.: Probleme i. m. 23., 88-89, 105.; Alois Niederstüter: Die Herrschaft Österreich. Fürst und Land im Spätmittelalter. Österreichische Geschichte 1278-1411. Hg. von Herwig Wolfram. Wien 2001. 373-374. 7 Konrad Josef Heilig: Leopold Stainreuter von Wien, der Verfasser der sogenannten Österreichischen Chronik von den 95 Herrschaften, ein Beitrag zur österreichischen Historiographie. Mitteilungen des österreichischen Instituts für Geschichtsforschung 47. (1933) 253. 8 Iohannes Victoriensis abbas Liber certarum historiarum. (MGH Scrip tores rerum Germanicarum. Nova Series 36/1-2.) Ed. Fedor Schneider. Hannover-Leipzig 1909-1910.
