Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Regnum vacavit vero regimine". Egy krónikahely és annak értelmezése VI/1413
lyét, uralkodási éveinek a számát).18 Ráadásul az a kutató érzése, hogy a krónikakompozíciónak a vonatkozó részlete talán nem véletlenül mutatja úgy be a királyt, mint aki betegsége miatt tulajdonképpen már nem is uralkodik az Imre halála utáni években.1 9 A két dátum közül az előbbi, azaz I. András uralomra jutása tűnik biztosabbnak (bár itt is joggal feltehető a kérdés, hogy mi történt 1046 szeptemberének vége és 1047 eleje között), míg a másik, azaz Szent István halála körüli bizonytalanság elgondolkodtató. Elképzelhetőnek látszik, hogy a bizonytalanság oka az, hogy István halála és uralkodásának a vége nem esett egybe, csupán az utókor volt meggyőződve arról, hogy a szent király uralkodásának csakis a halála vethetett véget. A kérdés mármost, hogy mi lehetett az az esemény, amelyet a hagyomány egynek gondolt a király halálával? * * * Annak a több, mint tizenegy esztendeig tartó időszaknak, amikor regnum uacauit vero regimine, I. András királlyá koronázása vetett véget, vagy más szavakkal: ekkor állt helyre az „igaz uralom" (;regimen verum), amely — legalábbis a krónikák szóhasználata szerint — Szent István király halálakor szakadt meg. Ez alatt az időszak alatt két királya volt az országnak, Péter és Aba Sámuel, akiknek uralkodásáról meglehetősen negatív képet festenek a források. Olyannyira negatívat, hogy bizonyos jelek arra utalnak, I. András korában voltak törekvések mindkettőjük uralkodásának az elhallgatására: Leodvin bihari püspöktől származtatja a kutatás azt a közlést, amely szerint Szent István király után közvetlenül András örökölte a királyságot,20 mintha Péter és Aba Sámuel nem is létezett volna. Ennek a törekvésnek a magyarázatát pedig egy szintén csakis Magyarországról eredhető közlés látszik kézenfekvő módon megadni. Manegoldus leutenbachi szerzetes 1085 körül már úgy ír Péterről, mint akinek a személye arra példa, hogy a zsarnokot, az atyai törvények megrontóját — vagy inkább: az ilyen törvények érvényesülésének a megakadályozóját — jogosan űzik el és büntetik meg.21 A leges paternae alatt pedig, amelyek megrontója volt Péter, a kutatás szerint Szent István törvényeit és rendelkezéseit kell értenünk, ezek megrontása alatt pedig Péter önkényes dekrétumait, amelyeket rögtön Aba Sámuel trónra lépése után, tehát még 1041-ben határozattal semmisítettek meg.22 18 Karácsonyi Béla: Néhány kronológiai probléma középkori elbeszélő forrásaink szövegében. In; Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk. Horváth János, Székely György. (Memoria Saeculorum Hungáriáé I.) Bp. 1974. 227. 19 Prae nimio dolore ac tristitia incurrit aegritudinem, pedum enim dolore urgebatur. [...] Interea vero viribus corporis eaepit repente destitui et gravatum langore se sentiens [...] — SRH I. 173. 20 Gerics József: Az 1040-es évek magyar történetére vonatkozó egyes források kritikája. Magyar Könyvszemle 98. (1982) 310-312. (a tanulmány új kiadását 1. „A magyarországi társadalmi ideológia forrásai Szent István király halála után" címmel in: Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Válogatott tanulmányok. Bp. 1995. 88-114.). 21 Num nostra etate Ungariorum gens Petrum oppressorem legum paternarum corruptorem a regno non deiecit? Quem denuo Henrid imperatoris violentia inthronizatum oculis privavit — Catalogus II. 1490. 22 Gerics J.: Az 1040-es évek magyar történetére vonatkozó egyes források kritikája i. m. 310.
