Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Regnum vacavit vero regimine". Egy krónikahely és annak értelmezése VI/1413
Nem könnyű azonban elgondolni, hogy András vagy közvetlen utódai környezetében bárki is „atyaiak"-nak minősítse Szent István törvényeit és rendelkezéseit, hiszen ezek között kellett lennie annak is, amely az uralkodói ág ősét, Vazult fiaival, a későbbi királyokkal együtt kizárta a trón örökléséből. Ezért azt kell feltételeznünk, hogy a paternus jelző valami mást takar, s ha meg akarjuk érteni, hogy mit, akkor azokhoz a korabeli szövegekhez kell fordulnunk, amelyek a Vazul-fiakat uralomra juttató pogánylázadásról szólnak. A krónikaírók és a legendák szerzői, akik nyilván egyházi személyek voltak, a pogánylázadás leírásakor tulajdonképpen csak a külsőségekre figyeltek. Nem is várhatunk tőlük mást, hiszen keresztények lévén, még ha rendelkeztek is behatóbb ismeretekkel a pogány hiedelem- és szokásrendszerről, valószínűtlen, hogy át akarták volna azokat adni az utókornak. A lázadókról a legszemléletesebb leírást a 14. századi krónikakompozíció adja: eszerint az első a magyarok között, aki a démonoknak ajánlotta magát, Vata volt, aki a fejét leborotválta és a haját három ágba fonva bocsátotta le; a pogányok lóhúst kezdtek enni és a leggonoszabb vétkeket kezdték elkövetni. Követeléseik között szerepelt: a hercegek engedjék, hogy az egész nép pogány szokás szerint éljen és a bálványokat tisztelje; engedjék továbbá a püspökök és klerikusok legyilkolását, a németek és latinok elpusztítását, a templomok lerombolását és a keresztény hit elvetését. A keresztényellenességre magának Gellért püspöknek és társainak a sorsa a példa. A források által a jelenségre használt leggyakoribb fogalmak: a rítus paganorum, ritus paganismus és a traditio paganisma, illetve az ydolatria, vagy bővebben: paganisma ydolatria.23 Ha jobban belegondolunk, valóban sztereotipikus és éppen ezért semmitmondó kifejezések ezek, hiszen például egy keresztény számára a korszakban a bogumil eretnek is pogány — és meg is van a hajlandóság a kutatásban, hogy jelentőséget tulajdonítson a bogumilok részvételének a Vata-féle lázadásban.2 4 Az sem segíti elő ezeknek a fogalmaknak a pontosabb megértését, hogy az etnográfia a népi babonák és a szinte kőkori körülmények között élő szibériai (rokon-) népek hiedelmei alapján próbálja rekonstruálni a honfoglalás kori és későbbi pogány magyar hitvilágot és szokásrendszert, bár nyilvánvaló, hogy mindaz, ami ezen források alapján ma megismerhető, csupán degenerált emléke és halvány visszfénye lehet egy hajdani nomád állam intézményes „pogány" világrendjének. A fenti, közhelyszerű fogalmak mellett azonban feltűnik a krónikában a „régi atyáik koholmánya" (adinventio antiquorum patrum suorum),25 sőt, a Gellért-legendában érdekes elszólásként a „atyáink vallásos szokásrendje" (ritus patrum nostrorum)2 6 kifejezés is. A párhuzam eléggé nyilvánvaló: véleményem szerint ezek az antiqui patres voltak azok, akiktől származtak a leges paternae, amelyeket aztán Péter mint király megrontott. Nem azzal, hogy bajor vagy bár-23 SRH I. 337. és II. 501. 24 Szegfű László: Vata népe. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta historica 67. Szeged 1980. 11-18. és Uő: Gellért püspök halála. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta historica 66. Szeged, 1979. 19-29. — Eredményeit elfogadja Kristó Gyula, 1. Kristó Gyula: Magyarország története 895-1301. (Osiris Tankönyvek). Bp. 1998. 118. 25 SRH I. 337. 26 SRH II. 501.