Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
tett meg a veszprémi püspökség oklevele is.79 Bő harminc éve megjelent Szent István-monográfiájában a veszprémi oklevélíró nótáriust Egilbert kancellárral hozta kapcsolatba, illetve egy, korábban Péter comói püspök, később az ellenkirályhoz átállt itáliai főkancellár alatt, majd 1004-től II. Henrik német kancelláriájában tevékenykedő írnokkal azonosította.8 0 Pályafutása zárószakaszában a veszprémi oklevél íróját az általa lombard származásának megtett Bonipert pécsi püspökkel tekintette azonosnak. Bonipertről a pécsi oklevélen kívül híradást hordoz Fulbert chartres-i püspök hozzá írt válaszlevele, valamint a pozsonyi évkönyv is.81 Györffy szerint egykor Arduin ellenkirály szolgálatába állhatott, majd Velencében tevékenykedhetett — erre utalhat a veszprémi oklevél anathémájában a 318 egyházatya átkának emlegetése, amely velencei-dalmáciai sajátosság8 2 —, végül magyarországi főpap lett. Az 1018. évi bambergi oklevél és a veszprémi diploma közös részleteit a következőképpen magyarázta: 1018-ban Bautzenben zárták le az évtizedes lengyel-német háborúkat, a békekötésen Szent István követeként Bonipert is részt vett, odafele állhatott meg Bambergben, ahol elkészítette a Szent Mihály-monostor oklevelét. A veszprémi diploma kritikai kiadásához írott kommentárjaiban összegezte az oklevél itáliai sajátosságait,83 valamint megállapította: az egyetlen interpolációnak az 1000 font arany helyett a 8000 font arany emlegetése tekinthető a poena temporalisban. Ezt ugyanis csak 1276, a veszprémi egyház elpusztítása után toldhatták be a diplomába, ellenhatásként a több tízezer ezüstmárka értékű kártételre.84 Magam! az veszprémi oklevél írójaként szóba hoznám a pécsi diploma szerzőjeként is látókörbe került Egilbert D jegyzőt, akit Wolfgang Huschner feltételesen azonosított Eberhard comói ellenpüspökkel, későbbi bambergi főpappal. A jegyző és a püspök azonossága, illetve Eberhard comói működésének igazolt volta esetén két megfontolás szólhat esetleges szerzősége mellett: Egilbert D okleveleinek a német kutatás által megállapított itáliai sajátosságai, valamint az 1018. évi bambergi oklevél. A veszprémi diplomának a pécsi oklevél formuláitól való különbözőségeit variációs kényszerrel magyarázhatom. Az nem a magyar történetírás feladata, hogy felülvizsgálja Bresslau és Bloch véleményét, de ha a Szent Mihály-kolostor oklevelét el lehet vitatni HC jegyzőtől, és kapcsolatba lehet hozni Egilbert D-vel, akkor jelen hipotézisünk komoly támasztékot nyerne. Mindenesetre egy bambergi püspök által Bambergben írott oklevél va-79 Györffy György: Székesfehérvár feltűnése a történelmi forrásokban. Székesfehérvár évszázadai 1. (1967) 19-25. (különösen: 22-23, az idézet: uo.). 80 Györffy Gy.: István király i. m. 182, 266. 81 ÁKÍF 103-104, 356. 82 A 318 egyházatya átka a veszprémvölgyi görög oklevélben is szerepel. Véleményem szerint ott lehet bizánci hatásnak tulajdonítani, míg a veszprémi oklevélben valóban latin (itáliai) befolyás nyoma lehet. Amennyiben a görög oklevél 1009 után keletkezett, elképzelhető, hogy a hasonló átokformulát a veszprémi oklevél hatásának lehet minősíteni. 83 A „cum ... famulis famulabusque" a megszokott „cum servis et ancillis" helyett, a „sculdatius" kifejezés a „centurio" helyett stb. 84 L. pl. Györffy György: Szent István történeti kutatásunkban. In: Szent István és kora. Szerk. Glatz Ferenc, Kardos József. Bp. 1988. 18-22. (különösen: 21-22.); Györffy György kommentárja: DHA I. 49. (1. sz. jegyz.), 51-52, 1. még nevezetes monográfiájának legutóbbi, átdolgozott kiadását Györffy György: István király és műve. Bp. 2000.3 266-267.
