Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
lószínűbb, mint Györffy György talán túlzottan nagyvonalú elképzelése Bonipert életpályájáról, diplomáciai működéséről. Természetesen az általam felvetettek megint csak Wolfgang Huschner (és Györffy György) kutatási eredményeinek érvényességétől függenek. 5. Pécsváradi oklevél Szent István király 1015-ben kelt oklevelében — többek között — 41 falut, abban több mint 1100 háznép szabad és szolga jogállású személyt, ezek és más közöttük lakók tizedét, két királyi kápolnát, két hetivásárt és azok vámját, egyházi kegyszereket, könyveket, állatokat adományoz a Vashegy alatti pécsváradi monostornak. Biztosítja az apátság számára az esztergomi érsek alá tartozást, a bíráskodási jogot és egyházi (főpapi jelvények stb.) kiváltságokat. Lehetőséget ad az apátnak arra, hogy az egyház joghatóságával szembefordulókat elűzhesse birtokaikról. Az oklevél hitelesítése a királyi pecséttel a monostor felszentelésének napján, Asrik kalocsai érsek, egykori pécsváradi apát jelenlétében történt. Az oklevél nem eredeti alakjában, hanem hosszabb és rövidebb változatban ismert. (A rövidebb diplomából számos adomány leírása hiányzik, mint például a falvak, szolgálónépek, a vásárok donációjának rögzítése, döntően az egyházi kiváltságokra szorítkozik). A hosszabb változat II. Géza király (1141-1162) 1158. évi hamis átiratában maradt fenn, amely tartalmazza még Damaszló (Árpád-házi?) herceg, Szent László és II. Béla (1131-1141) királyok szintén kétes hitelű adományait is. Ez az oklevél állítólag egy olyan tűzvész után készült, amelyben az eredeti diplomák elégtek, és csak az apátnál lévő másolatokat tudták átírni. II. Géza oklevelét először II. András király írta át 1228-ban, utoljára pedig I. Károly (1301-1342) 1323-ban. Ez utóbbit 1403-ban IX. Bonifác pápa írta át, ennek 1657. évi esztergomi káptalani transsumptuma, illetve Bonifác oklevelének a vatikáni regisztrumkönyvekben fennmaradt másolata is rendelkezésünkre áll. A rövidebb oklevélváltozatot I. Károly 1329-ben, majd Zsigmond király (1387-1437) 1399-ben írta át.8 5 A pécsváradi oklevél — minden bizonnyal gazdag tartalma, valamint más államalapítás-kori oklevelekkel való bonyolult szövegkapcsolatai miatt — a pannonhalmi és a veszprémvölgyi után leginkább vizsgálat alá vont 11. század eleji diplománk. 1938 előtt is több vélemény forgott közkézen részbeni vagy teljes hitelességéről, és részleges autenticitásának megállapítása napjaink magyar középkorkutatásában is gyakran tárgyalt kérdés. A 20. század elején még voltak hívei teljes hitelének (Karácsonyi János), de hamis mivoltát is nagytekintélyű kutatók vallották (Erdélyi László).8 6 Harry Bresslau általam is többször idézett közleményében az intitulatiót, a poenát, a corroboratiót, a rendelkező szakaszok egy bizonyos részét hitelesnek vélte, a népek és birtokok felsorolását, az 85 Kritikai kiadását 1. DHA I. 72-80. (12. sz.). További — az 1403. évi pápai, ill. az 1399. évi Zsigmond-féle átíró oklevelet is tartalmazó — kiadása: Szent István király pécsváradi alapítólevele. Az eredeti latin szöveget gondozta és a bevezetőt írta: Érszegi Géza. Bp. 2000. (a továbbiakban: Pécsváradi oklevél) XX-XXXI. Magyar fordítása: uo. XXXII-XLIII. (Boronkai Ivánné Bellus Ibolya). 86 A kutatástörténet rövid összefoglalását 1. Szentpétery /.: Szent István király pécsváradi és pécsi i. m. 11-12.
