Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
tett, és helyette — egy a birodalmi kancelláriában csak 1003-tól bevezetett újfajta dátum-meghatározás alkalmazása miatt6 4 — Egilbert német kancellár (1002-1005), későbbi freisingi püspök (1005-1039) valamelyik nótáriusát tekintette az oklevél írójának. Két személyt fogott gyanúba: Egilbert A-t (ő korábban Heribert F-ként tevékenykedett) és Egilbert D-t.65 Végül ez utóbbi mellett döntött, mivel a pécsi oklevélhez hasonló, Noverint kifejezéssel kezdődő promulgatiójú okleveleket csak a D sziglával jelölt jegyzőtől ismerünk. Álláspontját erősítendő felhozta: Egilbertről feljegyezte Azecho wormsi püspök (1025-1044), hogy Magyarországon barátai éltek.6 6 Ezeket Györffy a kancellár korábbi írnokaival azonosította,6 7 holott egy más értelmezés is lehetséges: Egilbert legalább egyszer járt Szent István országában, ahol itteni klerikusokkal került jó kapcsolatba. Érdekes megállapításokra juthatunk, ha összhangba próbáljuk hozni Györffy György és Wolfgang Huschner Egilbert kancellár nótáriusaival kapcsolatos kutatásait. A német szakember munkájában egyetlen megjegyzés erejéig foglalkozott a pécsi oklevéllel, véleménye szerint azt a diplomában említett Azo ostiai püspök, pápai könyvtáros, az egyházfő magyarországi küldötte is írhatta.68 De kiket lát Huschner Egilbert A-ban, illetve D-ben? Az A sziglával jelölt nótáriust, akit már a korábbi kutatás is Heribert F-fel tekintett azonosnak, Henrik würzburgi püspökkel (996-1018), Heribert érsekkancellár fivérével tekintette egy személynek. II. Henrik trónra kerülése után Henrik-Egilbert A vezető szerepet játszott a német kancelláriában 1004 augusztusáig, és talán 1011-ben és 1015-ben is írt még két oklevelet.69 Még érdekesebb Huschner identifikálása a Györffy által favorizált Egilbert D-vel kapcsolatban. Nézete szerint ez a jegyző esetleg Eberharddal, Bamberg későbbi első püspökével (1007-1040) azonosítható, akiről azt feltételezte: korábban, 1004-től II. Henrik kinevezése folytán az itáliai Como püspöke volt. Az ottani főpásztor, Péter — egyben itáliai főkancellár — ugyanis Arduin itáliai ellenkirály híve lett. Eberhard-Egilbert D(?) vezető szerepet töltött be a birodalmi írásbeliségben, 1006-tól német kancellár, 1009-től itáliai kancellár, 1013-tól főkancellár volt. Wolfgang Huschner hangsúlyozta: német, és nem itáliai származású volt. Kiemelte azt is, hogy Eberhard-Egilbert D(?) okleveleiben itáliai diplomákra jellemző elemek találhatóak (a prohibitio, a poena, a corroboratio formái, az indictio éve megelőzi a dátumsorban a megtestesülés évét és uralkodói évet [!] stb.). O írta a bambergi püspökség alapítását jóváhagyó 1007. évi frank-64 1003-tól kezdve a dátumsorban az indictio éve gyakran megelőzi a megtestesülés évét. Ez korábban nem volt jellemző. A vonatkozó részlet a pécsi oklevélben: Datum decimo kalendas septembris, indiccione septima, anno incarnacionis domini millesimo nono ... — DHA I. 58. 65 Korábban Hildibald I jegyzőre is gondolt, 1. Györffy Gy. : István király i. m. 267. 66 ÁKÍF 143-144. 67 Györffy Gy.: István király i. m. 182-183., 266-267.; György Györffy: Die Anfánge der ungarischen Kanzlei im 11. Jahrhundert. Archiv für Diplomatik 30. (1984) 88-96. (különösen: 91.); Györffy György kommentárja: DHA I. 55-57. 68 Huschner, W.: Transalpine Kommunikation i. m. 418. (1060. sz. jegyz.). 69 Uo. 197. (852. sz. jegyz.). II. Henrik korának kancelláriai személyzetére 1. Harry Bresslau: Heinrich II. Einleitung. In: Monumenta Germaniae Historica. Diplomata regum et imperatorum Germaniae III. Heinrici et Arduini diplomata. Ed. H. Bresslau. Hannoverae 1900-1903. (a továbbiakban: D. H. II.) XVII-XXX.
