Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
tette. Az interpolált másolat alapján is megállapította, hogy az eredeti oklevél ugyanolyan magas színvonalú grafikai megoldásokat alkalmazott, mint a főpap 1000-1001-ben készített más diplomái. Kimutatta, hogy a kettős grafikus invocatio (Chrismon és a Krisztus-monogram) nem két mintaoklevélnek, de nem is Heribert magyarországi újításának tekinthető, hanem ugyanilyen szimbólumot alkalmazott Heribert a 998-ban általa írt Monte Cassino-i oklevélen.55 Újbóli használata valószínűsíti, hogy az eredeti pannonhalmi oklevélnek kapcsolatban kellett lennie Monte Cassinóval (annak kiváltságait biztosíthatta a magyarországi apátságnak). Paleográfiailag is tetten érhetőek az érsek-kancellár által írt birodalmi oklevelek jellemzői (protocollumban hosszított írás stb.). A belső ismertetőjegyek közül Heribertre vallanak az arenga, a publicatio (promulgatio), a corroboratio és a kettős poena. Az elrontott recognitiós sort is helyreállíthatónak vélte. István király híres monogramján a csúcson lévő T keresztet jelképezhetett, a kiemelt helyzetű S pedig az Üdvözítőre (Salvator) utalhatott. Az eredeti oklevél a Monte Cassino-i mintájú kiváltságoláson kívül a monostor püspöki joghatóság alóli mentességével, a szabad apátválasztással, az apát szandálkiváltságával foglalkozhatott, míg az egyes szám első személyben írt contextus jó részét a német kutató is interpolációnak tartotta.56 Huschner megállapítása szerint a II. Henrik által mellőzött Heribert a pannonhalmi oklevél eredetijét csak III. Ottó uralkodása alatt, azaz 1002 január közepe előtt írhatta. Tehát alapvetően helyesnek minősíthető a ma ismert diploma 1001. évi dátuma, bár mai formájában nem az érsek-kancellártól származik. Heribert 1001 szeptembere és decembere között készíthette el az eredeti oklevelet, leginkább Magyarországon, de akár Németországban vagy Itáliában is. A német kutató István király koronázását egyébként 1000 őszére helyezte — legvalószínűbb dátumnak a Mária-születésnap szeptember 8-át tartva —, valamint ugyanekkorra datálta az esztergomi érsekség alapítását is. (Megjegyzendő: a pannonhalmi oklevél a dátumsor szerint István uralkodásának 2. évében kelt).57 Wolfgang Huschner kutatásai új életet leheltek a Heribert (C)-elméletbe, és valószínűtlenné tették azokat a magyar kutatói teóriákat, amelyek megkérdőjelezték a német közreműködést egy Szent István-kori pannonhalmi oklevél létrejöttében. Megállapításainak közzététele óta a ma ismert pannonhalmi diploma furcsa kettőségei (dupla szimbolikus invocatio, két poena) mögött nem kell mindenképpen legalább két mintaoklevél szerepét keresni. Mindazonáltal nem utasítható el teljességgel — jóllehet nagyon valószínűnek sem mondható — Érszegi Géza azon feltevése, hogy az egyes számban fogalmazott oklevélrészek (a somogyi tizedekről) egy korai oklevélre mennének vissza. Később még bővebben ki fogom fejteni: lehetséges, hogy birodalmi mintájú diplomatikai gyakorlatot csak akkor folytattak Magyarországon all. század első évtizedében, ha magas rangú, oklevélírásban jártas külföldi főpap tar-55 Monumenta Germaniae Historica. Diplomata regum et imperatorum Germaniae II. Ottonis III. diplomata. Ed. Th. v. Sickel. Hannoverae 1893. (a továbbiakban: D. O. III.) III. 291. Fényképét 1. Huschner, W.: Transalpine Kommunikation i. m. III. 57. kép, illetve mellékelve. 56 Huschner, W.: Transalpine Kommunikation i. m. 406-410. 57 Uo. 415-417.
