Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
tősebbek voltak; paleográfiai, diplomatikai és proszopográflai vizsgálatok után átgondolandóak a német és itáliai császári kancellária szervezetéről és tagjairól vallott nézetek. Nem igazán bizonyítható ugyanis a háromosztatú szervezet (főkancellár - kancellár - névtelenségbe burkolózó oklevélíró jegyzők) állandó megléte, és az anonim — a kutatásban az egyes kancellárok nevével és az ábécé betűivel jelzett — oklevélíró nótáriusok az esetek döntő részében magas rangú egyháziakkal azonosíthatóak. Huschner e következtetés levonásához a 9-11. század század összes jegyzőjét és oklevelét megvizsgálta. Néhány szenzációszámba menő azonosítását itt közölném: Liudolf kancellár F nótáriusa Liudprand cremonai püspökkel, a híres 10. századi történetíróval tekinthető azonos személynek; Heribert kancellár D jegyzője Hugo cluny-i apáttal azonos; Willigis kancellár B nótáriusa pedig maga Willigis, az első ezredforduló befolyásos mainzi érseke volt. Vizsgálatai a Heribert-féle itáliai, illetve német kancelláriára (994-1002) is kiterjedtek. és a később kölni érsekké emelkedő Heribertet nem mással, mint Heribert C jegyzővel azonosította! Bár Bresslau eredményeinek ismertetésénél már röviden bemutattam Heribertet, e helyen részletesebben foglalkoznék életpályájával. Az I. Konrád egykori keleti-frank uralkodó (911-918) rokonságából származó, 970 táján született főpap wormsi és gorzei tanulmányok után a wormsi székesegyház prépostja lett. Az itteni püspök, Hildibald (t 998) támogatta és vezette be az oklevélírás tudományába, őt Huschner az eddig Hildibald B-ként vagy Hildibald F-ként ismert nótáriusok valamelyikével azonosította. Pályája korai szakaszában würzburgi (itt 996-tól öccse, Henrik a püspök), valamint wormsi vonatkozású okleveleket állított ki. 994-től itáliai, majd 998-tól egyben német kancellár is lett, 999-ben pedig a kölni érseki tisztségbe helyezte III. Ottó. 997-től Ottó császár haláláig, 1002-ig a vezető jegyző a birodalmi udvarban, 60-nál is több oklevelét ma is ismerjük. Kettős kancellári tisztségéből következően nemcsak német vonatkozású, hanem itáliai érdekeltségű oklevelek is kikerültek tolla alól. 997-től huzamosabb ideig Itáliában tartózkodott a császár mellett, de például 1001 második felében az Alpoktól északra mutatható ki. Heribert érsekben még a közelmúlt kutatása is csak a császár birodalom megújítását célzó működésének, a lengyelországi és magyarországi krisztianizáció elősegítését kívánó tevékenységének engedelmes végrehajtóját látta. Wolfgang Huschner szerint viszont ennél jóval jelentősebb szerepe volt: a politika kidolgozása és sikerre vitele is jórészt hozzá köthető. 1002-ben II. Henrik, az új német uralkodó — mivel nem az ő trónigényét támogatta — leváltotta állami tisztségeiből, ezután érsekségét vezette 1021-ben bekövetkezett haláláig.54 A pannonhalmi oklevél kérdéskörét Harry Bresslau és Györffy György kutatásaiból ismerte meg Wolfgang Huschner. Teljes mértékben igazolhatónak vélte, hogy az eredeti diplomát Heribert C, azaz Heribert érsek-kancellár készí-54 Huschner, W: Transalpine Kommunikation i. m. 182-198, 410-414. A korábbi irodalomból 1. még Heribert Müller. Heribert, Kanzler Ottos III. und Erzbischof von Köln. Rheinische Vierteljahrsblätter 60. (1996) 16-64.; Uő: Heribert kölni érsek és a „Kelet". In: Európa közepe 1000 körül. (Történelmi, művészeti és régészeti tanulmányok). Szerk. Alfried Wieczorek, Hans-Martin Hinz. Stuttgart 2000. 484-486.
