Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
lett kényes volt uralkodói szuverenitására. Összegezve: egyelőre hagyjuk nyitva a kérdést, hogy hány oklevél keletkezett a bencés apátság számára a 11. század elején, de hogy ezek között kellett lennie egy német mintákat követő, az államalapító uralkodó által kiadottnak, az bizonyosnak látszik. Az Érszegi Géza nagy tanulmányának megjelenése körüli évtizedben más, fentebb említett kutatók is foglalkoztak a pannonhalmi oklevéllel. Solymosi László — aki továbbra is a Heribert C-elmélet hívének mutatkozik —• a kétféle grafikus invocatio egyesítését Heribert C hazánkban tett újításának tekintetr te.49 Kiss Gergely a pannonhalmi oklevélben foglalt bizonyos egyházi kiváltságokat nyilvánított 12. század végieknek, illetve kételkedett annak lehetőségében, hogy István király Monte Cassino egyházjogi kiváltságait adhatta volna a monostornak.50 Püspöki Nagy Péter — ez esetben is kevés figyelemre méltatott, egyelőre nem bizonyított — elképzelése szerint Szent István korában három vagy akár négy oklevél is készülhetett Pannonhalma számára: 1001-ben egy előzetes birtokátruházó (asszignációs) diploma, majd 1002-1003-ban, a templomszenteléskor egy birtokadományozó oklevél, míg végül Anasztáz érsek közbenjárására egy Monte Cassino jogait biztosító irat. Ezt a hármat szerkesztették egybe később, akár már Szent István király korában. A ma ismert diploma dátuma viszont a feltételezett 1001. és 1002-1003. évi oklevelek vonatkozó soraiból lett hibásan összeállítva.51 Közel kilencven évvel Harry Bresslau vonatkozó közleménye után a német történeti kutatás figyelme ismét a pannonhalmi oklevél felé fordult. 2003-ban jelent meg Wolfgang Huschnernek, a lipcsei egyetem jelenlegi középkortörténész-professzorának, a berlini Humboldt-egyetem korábbi oktatójának monumentális munkája a 9-11. századi német-itáliai kapcsolatokról. A mü főként az okleveles gyakorlatban, valamint a kulturális és politikai életben jelentkező kölcsönhatások bemutatását tűzte ki céljául.52 A könyvről rendelkezésünkre áll magyar nyelven is egy beható ismertetés,5 3 a háromkötetes monográfia főbb eredményeit magam a következőképpen foglalnám össze: a Liudolfmg- (Szász-) és a korai Száli-uralkodóház okleveleit nem mindig a kancellária alkalmazottai, hanem alkalmi jegyzők, sőt az oklevélnyerők írták, akik jelentős hatást gyakoroltak a diplomák belső és külső tartalmára is; a német és itáliai birodalomrészek közötti politikai-kulturális kapcsolatok az eddig gondoltaknál jóval jelen-49 Solymosi László: Árpád-kori okleveleink grafikus szimbólumai. In: Uő: írásbeliség és társadalom i. m. 23-43. (különösen: 25-26.). (Első megjelenése: Aetas 1991: 3-4. sz. 14-39.) — Ezt egyébként már a korábbi kutatás is így látta, 1. Szentpétery 1. : Szent István i. m. 182. Solymosi László — Érszegi vonatkozó munkájának ismeretében is — Heribert C szerzősége mellett nyilatkozott a pannonhalmi oklevéllel kapcsolatban, 1. Solymosi L.: Az írásbeliség fejlődése i. m. 194-195. 50 Kiss Gergely: „talem concessimus libertatem, qualem detinet monasterium Sancti Benedicti in Monte Cassino ...". (Pannonhalma és a montecassinoi szabadság [libertás]). In: Középkortörténeti tanulmányok. Szerk. Weisz Boglárka. Szeged 2003. 63-78.; Uő: A pannonhalmi apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században. (Exemptio és protectio). Századok 138. (2004) 265-324. 51 Püspöki Nagy P: Az Árpád-kori vásártartás i. m. 52-53. 52 Wolfgang Huschner: Transalpine Kommunikation im Mittelalter. (Diplomatische, kulturelle und politische Wechselwirkungen zwischen Italien und dem nordalpinen Reich - 9-11. Jahrhundert) I—III. (Monumenta Germaniae Historica. Schriften 52.) Hannover 2003. 53 Koszta László: Wolfgang Huschner: Transalpine Kommunikation im Mittelalter (ismertetés). Századok 141.(2007) 1029-1034.
