Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Thoroczkay Gábor: Szent István okleveleiről VI/1385
dek adományozását, egyházi jelvények donációját és egy birtokokkal foglalkozó záradékot tartalmazhatott. Ez az oklevél — a korai magyar diplomákhoz hasonlóan — egyes szám első személyben szólhatott, és nem volt kapcsolatban a német-római birodalom okleveles gyakorlatával. Készítését kancellár helyett Domokos érsek vállalta magára, azaz a ma a signum mellett olvasható bejegyzés nem egy oklevél-ellenőrzői bejegyzés félreértéséből keletkezett (I. szerkesztés). A következő lépés a 12. század első felében (1157 előtt) történhetett meg. Ekkor a pannonhalmi apát püspöki jellegének, illetve a monostor javainak védelmében interpolált oklevelet készíthettek, amely már tartalmazhatta azokat az információkat, miszerint Veszprém püspökét kárpótolták a somogyi tizedekért. Ez a diploma is egyes szám első személyben szólhatott, és eredetileg erre függesztették fel a ma is ismert Kálmán-kori pecsétet. Ez az oklevél forrásul használhatta II. Paschalis pápa 1102. évi bulláját47 (azaz a korábbi elképzelésekkel szemben e pápai dokumentum hatott a pannonhalmi diplomára, és nem fordítva) (II. szerkesztés). Az ezt követő lépés a 13. század elején következett be. Ekkor egy többes szám első személyben fogalmazott császári oklevél — amelyet a tanulmány szerzője feltételesen III. Ottó császár 1001. évi, Pannonhalmának Monte Cassino jogait és immunitást biztosító diplomájával azonosított — belső jegyeinek kölcsönzésével létrehoztak egy már részben többes számban, részben egyes számban fogalmazott oklevelet, amely tartalmazta a Monte Cassino-i kiváltságokat is a somogyi tizedek, főpapi jelvények, valamint az átfogalmazott birtokzáradék mellett (III. szerkesztés). Végül a ma ismert oklevél létrehozását a 13. század közepe előttre datálta Érszegi Géza. Ez a diploma egy ismeretlen német-római birodalmi oklevél külső jegyeit felhasználva készült el, a III. szerkesztés tartalmát foglalta magában, és létrejöttével az apátság birtokába került egy, a korszellem által már erősen igényelt eredeti(ként ható) oklevélnek (IV szerkesztés). A többlépcsős keletkezési folyamat fázisait Pannonhalma vitatott egyházi és birtokjogainak folyamatos védelme követelte meg. Érszegi nagy hangsúlyt helyezett az oklevél elején található kétszeres szimbolikus invocatióra, amelyek szerinte egyenként a két különböző, összeillesztett oklevélen szerepelhettek eredetileg.4 8 Számomra kérdésesnek látszik, hogy milyen módon juthatott a pannonhalmi apátság birtokába egy 1000 körüli német oklevél, amely nem a monostor számára készült. Az nem lehet vita tárgya, hogy a ma ismert diploma szövegében és kiállításában is rendkívüli módon emlékeztet egy III. Ottó vagy II. Henrik udvarában keletkezett oklevélre, miként az sem, hogy egy ilyen dokumentum kölcsönzése egy német vagy itáliai apátságból a 13. század elején elképzelhetetlen. így nem marad más megoldás — amint arra Érszegi Géza is következtetett —, minthogy Pannonhalmának magának volt egy, a birodalmi oklevelekre rendkívüli módon hasonlító, az első ezredforduló táján keletkezett diplomája. Az viszont valószínűtlen, hogy ezt a császár adta volna ki. Szent István király számos adat (törvényeinek praefatiója, egyházszervezése) szerint szerfe-47 DHA I. 333-334. (117. sz.). 48 Érszegi G. : Szent István pannonhalmi i. m. 47-89.
