Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
1900 és 1914 között 1.5 millió zsidó hagyta el Oroszországot, Lengyelországot és Galíciát.7 8 Még ennél is fontosabbak voltak azok a belső problémák, amelyeket a romló gazdasági helyzet miatt kellett megtapasztalnia annak a Kelet-Európában élő 5 millió zsidónak, akik az orosz irányítás alatt álló Lengyel Királyság kisvárosaiban éltek 1815 után, amikor a bécsi kongresszus szétdarabolta Lengyelországot. A terület 25 provinciából állt, és a mai Litvániától és Lengyelországtól Belorusszián át Ukrajnáig és Moldováig terjedt. A terület lakossága 1800-ban 1 millió fő volt, de 1880-ban már 4 millióan laktak itt. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a fiatal férfiak igen korán megházasodtak és apák lettek, hogy így kerüljék el a 25 év hosszüságü katonai szolgálatot, amely egyrészt a zsidó gyökereiktől való elszakítást, másrészt a cár megfelelő emberellátását szolgálta.7 9 A Lengyel Királyságban rendkívül nagy volt a szegénység, rengetegen koldussá váltak. A cár egyik terve az volt, hogy a zsidók harmadát kiéhezteti. Ez sajnos teljesíthetőnek tűnt, különösen amikor a korábbi sikerszakmáktól eltiltották a zsidókat, mint amilyen például a kocsmatartás volt. 1897-ben ugyanis a kormány államosította az alkoholipart és ezzel zsidók százezrei vesztették el a megélhetésüket.8 0 A 19. század nagy részében a Lengyel Királyságban élő zsidók közül sokan alkuszként, ügynökként dolgoztak a parasztok és az élelmiszer feldolgozók között közvetítve, de 1897-re ez a szektor elérte a telítettségi pontját és a konfekcióipar fontosabbá vált: 1899 és 1914 között a foglalkoztatottak 60 százaléka a ruhaiparban tevékenykedett. A mezőgazdaság viszont sohasem játszott 3-4, a kereskedelem pedig 5 százaléknál nagyobb szerepet. Mivel a legtöbb helyen kitiltották őket az egyetemekről, így a diplomások aránya szintén igen alacsony volt, csupán egy százalék körül mozgott. A munkások és szolgálók tették ki a második legnagyobb alkalmazotti kategóriát az iparban dolgozók után, arányuk 18 és 23 százalék között ingadozott a teljes lakosságon belül a század vége és az első világháború között. Egy kis részt kivéve (1.6 százalék) a többség egyáltalán nem volt tehetős, sokan olyan iparosok és kereskedők, akik kis üzemükben alacsony béreket fizetve, csekély haszonnal dolgoztak, vagyis szegények voltak. 1898-ban például a Lengyel Királyságban élő zsidók majdnem 20 százalékénak adományra volt ahhoz szüksége, hogy élelmet tudjon vásárolni a zsidó húsvétra. Noha kis forgalommal dolgoztak, az orosz és lengyel zsidó kereskedők és gyári munkások rendelkeztek valamivel, ami a pénznél is fontosabb volt. Olyan szakmákban volt jártasságuk, amelyek felkészítették őket arra, hogy New Yorkban előnyt kovácsoljanak az őket váró feltételekből. Ez továbbá igaz volt a Galíciából érkezettekre is. 78 Rischin, M.: Promised City i. m. 20., 23-24., 31. 79 Richard H. Rowland: „Geographical Patterns of the Jewish Population in the Pale of Settlement of Late Nineteenth Century Russia". Jewish Social Studies Summer Fall 1986. 207-234. 80 Arcadius Kahan: „Economic Oppurtunities and Some Pilgrim's Progress: Jewish Immigrants from Eastern Europe in the United States, 1890-1914". Journal of Economic History 38. March 1987. 236-237.
