Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
A kelet-európai zsidók más bevándorló csoportokhoz képest az Empire City lehetőségeivel tapasztalatuknál fogva jobban tudtak élni. Ráadásul a férfiak 75 százaléka tudott írni és olvasni valamilyen nyelven és sokan városi környezetben éltek. Továbbá komoly belső mozgás jellemezte a Lengyel Királyságon belül is a zsidókat, a túlélésért küzdő szegények Lodzba, Odesszába, és más városokba költöztek. Ebben az értelemben az Amerikába történő utazásuk (általában Lengyelországból indultak Németországon keresztül, ahol Hamburgban vagy Brémában hajóztak be) csupán kiterjesztése volt korábbi bolyongásuknak. A különbség az volt, hogy ez aztán általában sokkal sikeresebbnek bizonyult.8 1 Ez persze nem volt azonnal látható. A sikeres belépés után Ellis Islandről a Lower East Side bérházaiba vezetett az útjuk. A terület eredetileg Kleindeutschlandnak hívták, és ekkoriban nevezte el Jacob Riis „Jewtown"-nak. Olasz bevándorló társaik kissé nyugatabbra lévő lakásaihoz hasonlóan az ő lakóházaik is zsúfoltak és kényelmetlenek voltak. A telkeket, amelyeken a Lower East Side bérházai feküdtek, eredetileg egy család számára tervezték. Azonban az 1840-es években megosztották a házakat, hogy beköltözhessenek a munkásosztály szegény gyermekei. Az újabb építésű házakban ugyan volt vécé és folyóvíz, de a régi épületeket a házmesterek és a városi hatóságok is elhanyagolták. Az 1901-ben elfogadott törvény aztán betiltott bizonyos jelenségeket, és arra késztette az idősebb épületek tulajdonosait, hogy változtatásokat hajtsanak végre (például ablakot kellett minden szobára építeni). A századfordulón egy tipikus lakóövezet a Lower East Side-on 5-6 emeletes épületekből állt, amelyek mindegyike hozzávetőleg 20 családot kvártélyozott be 3-4 lakásba, amelyek közül emeletenként kettő az épület elülső, kettő a hátsó frontján helyezkedett el.82 A zsúfoltság egyik oka az volt, hogy sok bevándorló család helyet adott ki bentlakóknak. Ok egyes esetekben átmeneti menedékre szoruló rokonok voltak, ám gyakran idegenek, akik 3 dollárral segítettek a lakbér rendezésében (amely a 20. század elején havi 10 és 20 dollár között mozgott). A bentlakók a földön aludtak ruhákon, vagy 3 összehúzott széken, és jelenlétük természetesen megnehezítette a lakosok életét. A kényelmetlenséget mégis elviselték, mert az általuk fizetett pénz lehetővé tette a megélhetést az alacsony jövedelmű családoknak, amelyek körülbelül havi 36 dollár fizetésből gazdálkodtak.8 3 A zsúfoltság természeten csaknem lehetetlenné tette a lakások tisztán tartását, ezért patkányok, egerek és csótányok hemzsegtek az épületekben. Sok család tartott macskát (sohasem kutyát, amely túl sokat evett volna), hogy így tartsa ellenőrzése alatt a „vadont". A bérházak lakóinak egyéb problémái a bűnözés, a részegeskedés és a prostitúció voltak. Számos épületben szalonok és 81 Stephen Sternberg: The Ethnic Myth. New York 1981. 84; Caroline Golab: „Impact of the Industrial Experience on the Immigrant Family". In: Immigrants in Industrial America, 1880-1920. Szerk. Richard Erlich. Charlottesville 1977. 16. 82 „Tenement Times", Lower East Side Tenement Museum, 1993. január, 1-2. 83 Louise More: Wage Earners' Budgets - A Study of Standards and Cost of Living in New York City. New York 1907. 124, 130.
