Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
Egyértelmű, hogy a többi bevándorlóhoz képest az orosz és lengyel zsidó szülők fontosabbnak tartották gyermekeik formális oktatását. Függetlenül azonban attól, hogy a vallásos zsidók nagy tisztelettel viseltettek a tanult társaik iránt, az első időszakban tapasztalt szegénység miatt számos első és második generációs zsidó gyermek nem járhatott iskolába. Mint minden bevándorló csoportban, a zsidók között is voltak ostoba és tehetséges tanulók is. Összességében a gazdasági szükség, a tanulási ellenszenv és a tanulási lehetőségek hiánya együttesen vezettek ahhoz, hogy sok kelet-európai zsidó fiatal végleg befejezte az iskolát a 8. osztályt követően.7 6 Ennek okai voltak az általános iskola elvégzését követő szűkös tanulási lehetőségek is. 1898-ig Brooklynban egy középiskola létezett a fiúk, és egy a lányok számára. Csupán a 20. század első éveiben nyílt meg Manhattanban és Bronxban a De Witt Clinton, a Wadleigh és a Morris High School. A 8. osztály utáni ingyenes oktatási lehetőség csupán két igen szigorúan válogató felsőfokú előkészítő iskolában volt. Ezek a College of the City of New York és a Hunter Normal College voltak. Mindkettő abból a Free Academyből nőtt ki, amelyet 1842-ben alapítottak.77 A város egyesítése és az oktatási rendszer újjászervezése eredményeként több középiskola elérhetővé vált, és közben a zsidó családok is növekvő mértékben képessé váltak gyermekük távol tartására a munka világától. Egy újabb szimbiózisa volt ez a jelenség annak, ahogy a Kelet-Európából újonnan érkezők tehetsége találkozott a lehetőségekkel, amelyeket New York gazdasági fejlődése lehetővé tett. Ez egyre nagyobb számú művelt férfi és nő megjelenéséhez vezetett, akik tehetségét a város és népessége javára lehetett felhasználni. Kelet-Európából 2.5 millió zsidó vándorolt be 1870 és 1920 között New Yorkba, és szemben német származású zsidó elődjeikkel túlnyomó többségük a városban maradt. Mindez New York külföldi születésű közösségének kiemelkedő részévé tett őket. A legtöbb újonnan érkező elhanyagolta a már ott élő zsidó közösség tanácsát, akik a szegény külföldi áradatot látva legszívesebben a mezőgazdaságban helyezték volna el őket, a lehető legtávolabb New Yorktól. Az újonnan bevándorlók választása ugyanakkor érthető volt, mert igen kevesen dolgoztak közülük korábban a mezőgazdaságban. Ráadásul New York az a település volt, ahol kereskedelmi tapasztalatukat és szakmunkás hátterület a legjobban tudták kamatoztatni. Számos „push" faktor járult hozzá ahhoz, hogy zsidók milliói hagyták el Kelet-Európát. Az 1870-es években kolera-járvány pusztított Litvániában (ekkor Oroszország egyik tartománya volt), éhínség uralkodott Lengyelországban (szintén Oroszország része ekkor), pogrom söpört végig Odesszában; ez összesen 40.000 zsidó kivándorlásához vezetett a három területről. Ók azonban csupán előfutárai voltak annak a több mint 200.000 embernek, akik a II. Sándor cár elleni merényletet (1880) követő erőszak és elnyomás eredményeként keltek útra, és annak a 300.000 főnek, akik az 1890-es években érkeztek. Végül 76 Berrol, S.: Education i.m. 260-261, 263. 77 Berrol, S.\ Immigrants i. m. 146.
