Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
A letelepedés korai éveiben ezért az olaszok nem használták ki a társadalmi mobilitás oktatás nyújtotta lehetőségeit. Néhány szülő ugyan felismerte az iskoláztatása szocio-ökonómiai előnyét, de a többség „a nem reális szociális vágyódást alávetette a közvetlen gazdasági előnyöknek". A történelmi tapasztalatok miatt az olasz szülők alulértékelték fiaik és lányaik oktatásának jelentőségét. így nem tisztelték például az értelmiséget, illetve nem akarták, hogy gyermekül is azzá váljon, mert az olasz művelt rétegben évszázados elnyomóikat látták, és nem akarták, hogy a tanult gyermekek esetleg ugyanazt tegyék majd velük Amerikában.7 2 Persze természetesen a szegénység volt a legfontosabb oka az alacsony iskolai részvételnek, összevetve a későbbi generációk tanulás iránti hajlandóságával. Az 1950-es népszámlálási adatok szerint az 1925 és 1944 között született olasz-amerikai férfiak 31 százaléka fejezett be négy vagy több osztályt a középiskolából, szemben az 1925 előtt születettek 6 százalékával. A százalékos arányok alacsonyabbak voltak a nők körében (29 és 10 százalék), visszatükrözve azt a beidegződését az olaszoknak, hogy az otthon és a család fontosabb a formális oktatásnál.7 3 A 20. század első két évtizedében az olasz fiatalok csekély száma a tantermekben a progresszív beállítottságú reformerek nagy csalódottságához vezetett. A progresszívek ugyanis az iskola révén próbálták „amerikanizálni" a városba érkező külföldi bevándorlók gyermekeit. Befolyásuknak köszönhetően az új iskolákat jól felszerelték, így a lányok például főzni tanulhattak, így megismerve az amerikai konyhát. A fiúk a műhelyekben közben különféle szakmákat sajátíthattak el. A tetőkön pedig szanatóriumok működtek a tuberkulózissal küszködőknek; továbbá játszóterek, ahol a nyomornegyedek gyermekei megtanulhatták a baseballt és a többi népszerű amerikai sportot. Az iskolához tartozó kertek révén pedig felismerhették a gyerekek, hogy az Újvilág nem kizárólag szürke betonból állt.74 Közben az olaszokkal egy időben érkező zsidók, egyben másik legnagyobb számú bevándorló csoport gyermekei nagyobb hajlandóságot mutattak az iskola iránt. Az alsóbb osztályokban, így különösen a bölcsödében minden „kis idegen"; így az olaszok, lengyelek, írek és zsidók csemetéi is ott voltak, ugyanis akkor még túl kicsik voltak ahhoz, hogy dolgozzanak. Az első néhány év után azonban jóval több zsidó gyermek maradt az iskolában a többi bevándorló csoporthoz képest, és fejezte be legalább az ötödik osztályt, ami az oktatási törvény szerint egyébként kötelező lett volna. Sőt, a bevételük növekedésével számos középiskola és gimnázium végzőseinek is sokszor zsidó családneve volt. Egyébként a növekvő igények miatt a középiskolákat pontosan ekkoriban kezdték létrehozni.7 5 72 Richard Varbero: „Philadelphia's South Italians in the 1920's". In: The Peoples of Philadelphia. Szerk. Allen Davis. Philadelphia 1943. 255-274. 73 Miriam Cohen: „Changing Economic Strategies among Immigrant Generations: Italians in Comparative Perspective". Journal of Social History 15. Spring 1982. 446-448. 74 Berrol, S.: Immigrants i. m. 149, 153, 176. 75 Selma Berrol: „Education and Upward Mobility", American Jewish Historical Quarterly LXV March 1976. 3, 260-261, 263.
