Századok – 2009

TANULMÁNYOK - E. Kovács Péter: Zsigmond császár megkoronázása Rómában VI/1323

emelvényhez (thalamum). A prior subdiaconorum, a római kúria subdiaconu­saival, valamint a császári káplánokkal egy a szószéknél felállított ezüst ke­reszt előtt hangosan énekelve dicsérték a császárt. A városi scrináriusok se­lyem köpenyekben a kórusról feleltek nekik. Az evangélium után Zsigmond le­vette a koronát és a palástot, a pápához ment és a lába elé aranyat tett. IV Jenő a főoltárhoz vonult, hogy befejezze a szertartást. A császár, mint subdiaconus, a kelyhet és az ampullát átadta neki, és ott várt, amíg IV Jenő visszatért a trónjá­hoz. Itt vette a pápa kezéből békecsók kíséretében a szentáldozatot. Zsigmond visszament a helyére, visszavette a palástot és a koronát, a mise pedig pápai áldással ért véget.69 Ahogy említettem, Inghirami beszámolója azért érdekes, mert személye­sen is jelen volt a szertartáson, és leírásába azokat a dolgokat is belefűzte, ame­lyek a koronázási ordóba — annak műfaji sajátosságai miatt — nem kerülhe­tett bele. Inghirami csak a szertartás bizonyos részleteit láthatta, hiszen a Szent Péter székesegyház belsejében tartózkodott. Leírását is azzal kezdi, ami­kor a pápa a főoltárhoz, míg Zsigmond a Szent Móric oltárhoz érkezett, tehát a menetről, a császár fogadásáról, az esküről, nem beszél, ami a fentiek ismereté­ben teljesen érthető. Ellenben tudja, hogy kik voltak ott a Szent Móric oltárnál. Jordanus Ursinus (episcopus cardinalis Sabinensis) kente fel a császárt, aki­nek Johannes de Casanova {presbiter cardinalis Sancti Sixti) és Lucidus de Comité (diaconus cardinalis Sanctae Mariae in Cosmedin) segédkezett.70 Mivel a bazilikán belüli mozgásokat is látta, beszámol a pápa átöltözéséről, és a gyó­násról (confessio) is. A főoltárnál látta, hogy a pápa csókkal (oscolum pacis) fo­gadja Zsigmondot, és azt is, hogy a császárt egy baloldali templomhajóba kísér­ték, ahol egy szövettel díszített reclusorium várta. Inghirami szerint a Kyrye­lisiont és a Himnus Angelicust a pápa mondta el. Az epistola és a responsio után IV Jenő trónjáról leszállva a főoltárhoz ment, aminek a jobb oldalán egy trónus állt, ahová a pápa leült. Ekkor vezették elé a császárt, aki az oltárra tet­te a koronát, az almát, a lándzsát és a kardot, és megállt IV Jenő előtt. Inghi­rami szerint Zsigmondot többen támogatták, mivel köszvényes volt. Ekkor megtörtént a koronázás. A pápa a szertartáshoz tartozó orációkat mondott, majd egy vörös birrétumot tett a fejére, arra egy fehér mitrát, és erre került a korona. Ezután a lándzsát, az almát és végezetül a csupasz kardot adta át. A pápa a hüvelyébe helyezte a kardot és fogadta Zsigmond csókját. Inghirami nem látta — vagy csak elfelejtette leírni, vagy meg sem történt —, hogy a csá­szár háromszor megforgatta a kardot és a lábcsókról sem tudott. Zsigmondot ezután az említett reclusoriumba kísérték, IV Jenő pedig a trónusához ment. Az evangelium és a responsium után a pápa újból a főoltárhoz vonult, és a csá­szárt is odavezették, aki pénzt ajánlott fel a pápának. Inghirami újból kiemelte, hogy a császár köszvénye miatt az oltár közelében egy kis széket helyeztek el számára a vasrács mellett. Ezután Zsigmond a pápának átadta a bort és a vizet tartalmazó ampullákat és a mise folytatódott az Agnus Dei elmondásáig. A be-69 1431. máj. 31, Róma: DRTA X. 494 sz. 70 A szerző még azt is írja, hogy a „Venetiarum" is jelen volt a Szent Móric oltárnál. Sajnos, őt nem tudtam azonosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom