Századok – 2009
TANULMÁNYOK - E. Kovács Péter: Zsigmond császár megkoronázása Rómában VI/1323
Rómában tartózkodott. A koronázást ugyan — saját bevallása szerint — látta, de levelében alig írt róla. Végezetül érdemes azt is feleleveníteni, hogy a korabeli történeti hagyományban hogyan jelent meg a koronázási ünnepség: azaz miként számoltak be róla azok, akik biztosan nem voltak ott az ünnepségen. Május 31-én, tíz nappal a világi triumphus után, Zsigmond az egyházi processiót is átélhette.6 1 A koronázási ordó szerint a császár a jeles napon a Collina kapuhoz érkezett, ami a leírás szerint a castello Crescenci mellett volt.62 Ez a gyakorlatban azt jelentette, ha valóban követték a hagyományt, hogy Zsigmond és kísérete a Szent Péter székesegyház felé a mai via Goito és a via XX Settembre kereszteződésének a környékéről indult, ahol egykoron az említett kapu állt. Ha ez valóban így történt, akkor a menetnek már órákkal előbb el kellett hagynia a Vatikánt, majd a kapunál kellett várakozni és alakzatba állni. A császárt innét Róma papsága keresztekkel és füstölőedényekkel a bazilika lépcsőjéhez vezette az Ecce mitto angelum zsoltárt énekelve. Zsigmond előtt a császár ajándékait (missilia) a kamarások szórták szét, akiket Róma város prefektusa követett, kezében a karddal.63 Amikor a bazilika előtti térre értek, amit Piatea Cortinának neveztek, a városi szenátorok a lépcsőhöz kísérték, ahol a császár leszállt a lováról. Ez idő alatt a pápa a sekrestyében beöltözött a miséhez és ünnepélyesen a bazilika előcsarnokában található összecsukható széket {faldistorium) fedő emelvényhez (suggestion) vonult, ami a lépcső tetején állt. Itt leült. IV Jenőt a lépcsőn jobbról az episeopus és a presbiter, míg a baloldalon a diaconus kardinálisok vették körül. A következő lépcsőn a subdiaconusok, az acolitusok, a primicerius, az énekesek, körülöttük pedig a pápai udvar tisztviselői álltak. Ekkor Zsigmond a kíséretében lévő érsekeivel, püspökeivel és báróival felment a lépcsőn, megcsókolta a pápa lábát és aranypénzt ajánlott fel neki annyit, amennyit akar. A pápa kegyesen fogadta, megcsókolta és átölelte a császárt. Zsigmond, IV Jenővel és a diaconus kardinálisok priorjával a Sancta Maria in Turribus egyházhoz ment, ahol a császár az oltár előtt az evangéliumot tartó említett prior kezébe letette az esküt.64 A pápa, kíséretével imát mondva, a Szent Péter bazilika főoltárához vonult, ahol trónja állt. Zsigmond és kísérete ellenben az Ostiensis, a Portuensis és az Albanensis episeopus kardinálisokkal a Sancta Maria in Turribus egyház -61 Szeretném hangsúlyozni, hogy az ordó szövege nem személy szerint Zsigmondnak készült, hanem ez alapján koronázták meg a császárokat, így utoljára 1355-ben IV Károlyt is. A jobb megértés érdekében a pápa (IV Jenő) és a császár (Zsigmond) nevét behelyettesítem. Úgy vélem, hogy a DRTA-ban kiadott ordó a legjobb szöveghagyomány a koronázásra, sokkal érdekesebb, mint az a 15. századi kézirat, amelyet Rómában őriznek (Biblioteca Apostolica Vaticana. Vat. Lat. 8486.) vagy amit Hack is újból leközölt (Hack, A. T.: Das Epfangszeremoniell i. m. 641-643.). 62 1433. máj. 31., Róma: DRTA X. 495. sz. 63 A prefektus ekkor Jacopo da Vico volt. — A DRTA X. kiadója szerint, mivel ellenséges viszonyban volt IV Jenővel, nem valószínű, hogy a prefektus vitte volna a kardot (DRTA X. 713.). 64 Az erről szóló oklevelet 1. 1431. máj. 31., Róma: DRTA X. 494 sz. — A Santa Maria in Turribus templom a Szent Péter székesegyház paradisusának a bejáratánál volt, a két campanille között, amit II. István és I Hadriánus pápák építtettek (Christian Hülsen: Le Chiese di Roma nel Medio Evo. Firenze 1927. 373.). A DRTA X. kiadója szerint az evangélium felolvasására az átriumban került sor. Innét a pápa a Szent Péter bazilikába, míg Zsigmond pedig a Sancta Maria in Turribus templomba vonult (DRTA X. 730-734.).
