Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
pen munkaügynökök voltak, szerződést kötöttek a jövőbeni emigránsokkal, amelyben kikötötték, hogy 1-3 évig úgy és ott fog dolgozni az illető, ahogy a padrone megszabja. A padrone levonta a munkás átkelésének költségét a fizetéséből és más módokon is befolyásolta az életét, gyakorlatilag teljes ellenőrzés alatt tartva azt.65 Ez a munkajogi és munkaszervezési rendszer végül Manhattan településszerkezetére is hatással volt. Az 1870-es években egy padrone olasz bevándorlók nagyobb csoportját az első sugárút lovas-troli vonalainak kiterjesztéséhez irányította, a sziget északi részben. Ennek az eredménye, hogy olasz munkások egyre nagyobb számban telepedtek le az East River mentén, a 106. utca környékén. Az itt otthonra lelök maguk mögött akarták tudni a zsúfolt Little Italyt. Az ingatlanfejlesztők hamarosan ötemeletes bérházakat építettek, összességében pedig egy második olasz település létesült Kelet-Harlemben.66 A New Yorkban letelepedő olaszok többsége nem padrone révén, hanem önállóan vagy a családjával érkezett. Néhányan Genovából indultak útnak, de a legtöbben Nápolyból, mert könnyebb volt Nápoly elérése a dél-olaszoknak és a szicíliaiaknak - akik óriási fölényben voltak az Olaszország más régióiból származó kivándorlókhoz képest. Kereskedelmi útvonalakat követtek, amelyeken az 1850-es években kereskedő hajósok elsősorban citrusféléket vittek Dél-Olaszországból New Yorkba. 1887-re olyan erős lett az Olaszországból történő kivándorlás, hogy Nápoly teljesen függővé vált a „kivándorlók kereskedelmétől". 19 millió olasz férfi, nő és gyermek hagyta el az otthonát 1861 és 1914 között. Közülük sokan Dél-Amerikába mentek, de a legtöbben az Egyesült Államokba. Az USA-ban ugyan sokan átmeneti letelepülőnek, „vándormadárnak" tartották őket, a többség mégis végleg Amerikában maradt és nem tért vissza Olaszországba.67 Az óriási arányú bevándorlás oka a hihetetlen szegénység volt, amit a dél-olasz parasztok igyekeztek hátra hagyni. Olaszországban a legtöbben 1-2 szobás viskókban laktak, amelyet a férj és a feleség 3-4 gyermekkel osztott meg, sőt sokszor a szamár, kecske, disznó is a házban lakott. Az otthonuk általában több mérföldre feküdt a bérelt földjüktől, amelyen gazdálkodtak, ez tovább nehezítette a helyzetüket. Ha a szerencsés időjárás miatt jó termés volt, akkor annak nagy része bérleti díjként a valahol távol élő földesúrhoz került. A 19. században még nehezebbé vált a helyzet, mert a népesség növekedő száma a kézművesek alacsonyabb díjazásához vezetett, akik így lesüllyedtek a parasztok szintjére. Röviden, New York olasz közösségének alapító atyái azért vándoroltak ki Amerikába, mert otthon nem tudtak sem földművesként, sem iparosként megélni. Ugyan az a bevándorló valószínűleg túlzott, aki azt mondta az amerikai bevándorlási tiszteknek, hogy ha ő és a családja Szicíliában ma-65 Humbert S. Nelli: „The Italian Padrone System in the United States", Labor History V Spring 1964. 153-167. 66 Robert Orsi: Madonna of 115th Street. New Haven 1985. 14. 67 Francisco Cordasco - Eugene Bucchioni: The Italians: Social Background of an American Group. Clifton N.J. 1974. 26.
