Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
is kevesebben voltak vállalkozók, továbbá rendkívül csekély volt a szabadfoglalkozású diplomások aránya köztük. New York állam már a polgárháború előtt véget vetett az intézményesített faji szegregációnak, és az 1873-ban elfogadott Szövetségi Polgárjogi Törvény a feketéknek további védelmet biztosított. 1890-re a színházak, éttermek, közlekedés, iskolák, temetők és szavazófülkék származástól függetlenül nyitva álltak mindenki számára. Ennek ellenére a metropolisz fekete lakosai a lakhatási és munkalehetőségek terén hátrányos megkülönböztetéstől szenvedtek. A 20. század elején a legnagyobb fekete népesség Manhattanben a Tenderloin körzetben élt, a sziget nyugati oldalának 41. és 60. utcája által körbezárt területen. Utóbbi volt a San Juan Hill, amely arról kapta nevét, hogy gyakoriak voltak az összecsapások a különböző rasszhoz tartozók között, ez pedig a New York-i lakosokat a spanyol-amerikai háború során Kubában lezajlott híres csatára emlékeztette. Számos jelentős összecsapásra került sor a San Juan Hill környékén, de ebben az időszakban a legnagyobb fekete-ellenes zavargásra a Tenderloinban került sor 1900 augusztusában.51 Manhattan felső részét ma Harlemként ismerjük, a terület a feketék legismertebb lakóövezete az egész Egyesült Államokban. Már a hollandok idején éltek itt feketék szolgálóként, illetve a földeken dolgoztak. Néhányan aztán a faluban maradtak a felszabadulásuk után is. A csoport létszáma egyre nagyobbá vált a 19. században, amikor a gazdag családokat követve egyre több fekete költözött szolgálóként Harlembe. Kis közösségekben koncentrálódtak a terület keleti és nyugati oldalán, a 90. utcától északra, egészen a 148. utcáig. Összességében azonban kevesen éltek ekkor itt, egy 1900-as felmérés szerint csupán egy háztömbben érte el a fekete lakosság száma a 100 főt.5 2 A képet a földalatti építése változtatta meg. Ez ingatlanspekulációt váltott ki, luxus apartmanokat kezdtek építeni a környéken, amelyek nagy részét gazdag német zsidók tulajdonolták. A „robbanás" 1904-ben és 1905-ben következett be, amikor az ígért földalatti építésének csúszása miatt a várt fehér lakosság végül nem költözött át Harlembe. Ha a beruházók nem akarták lebontani az épületeket, akkor más választás híján megnyitották azokat a „black community" előtt, a fekete kézben lévő afro-amerikai ingatlan társaságot használva közvetítő ügynökként. A következő 20 év folyamán Harlem a legnagyobb és leghíresebb fekete városi közösséggé vált az Egyesült Államokban.53 A kevésbé tehetős német zsidók az 5. sugárúttól keletre fekvő bérházakba költöztek, amikor a 2. és a 3. sugárút magasvasútjait kiterjesztették Kelet-Harlembe az 1880-as években. Kiköltözésük a Lower East Side-ról szerencsés fordulat volt, mert az éppen egybeesett az orosz és lengyel zsidók tömeges érkezésével, akik egyébként nem tudtak volna hova költözni. A német zsidók elvándorlása a Lower East Side nyomornegyedeiből Manhattan északi részének fejlettebb lakóövezetébe helyet teremtett az újonnan érkezőknek, továbbá minta-51 Henry Gutman: Black Family in Slavery and Freedom. New York 1976. 119; Osofsky, G.\ Ghetto, i. m. 133, 146. 52 Osofsky, G.: Ghetto i. m. 83. 53 Jeffrey Gurock: When Harlem Was Jewish. New York 1979. 14.
