Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
megnövekedő anyagi lehetőségeitől. Úgy vélték továbbá, hogy az egységes helyhatósági vezetés Brooklyn és Queens területét vonzóbbá tenné azok számára, akiknek helyre van szüksége, ez pedig csökkentené a népsűrűséget és enyhítené az ahhoz kapcsolódó szociális problémákat Manhattan déli részén. Az érv megerősítéseként egy brooklyni újság családi házakat kínált 25 dolláros havi bérleti díjért, és két családos otthonokat 10 dollárért családonként. A Manhattan Real Estate Record and Builder's Guide egyenesen azt írta, hogy a „könnyebb hozzájutási lehetőség a kedvező árfekvésű családi házakhoz segít elválasztani az iparban dolgozó szegényeket azoktól a beteg emberektől, akikkel jelenleg körül vannak véve".37 Természetesen kétkedők is voltak a folyó mindkét oldalán. Brooklynban és Manhattanben is sokan tartottak a magasabb adóktól és attól, hogy a forrásokat nem az ő környezetük fejlesztésére fogják fordítani, hanem valahol máshol használják fel. A reform beállítottságú New York-i polgárok az egyesüléstől a Tammany hatalmának csökkenését remélték, a brooklyniak ezzel szemben attól tartottak, hogy a szervezet tevékenysége az ő saját területükön is megerősödik. A valóságban a Tammany Hall már kisebb szerepet játszott Manhattanben, mint korábban. Tweed főnököt elítélték és bebörtönözték 1871-ben. „A főnök körét" pedig az úgynevezett Lexow Bizottság meghallgatásai gyengítették meg 1894-ben.38 Brooklynban elég erős volt az ellenzék ahhoz, hogy pár héttel a sikeres népszavazás után megszerveződjön a Lojális Polgárok Ligája. Ennek tagsága ugyanolyan előkelőnek számított, mint a Konszolidációs Ligáé: kereskedők, tulajdonosok és egyéb tehetős emberek. Az ő aggodalmaik azonban kulturálisak és nem gazdaságiak voltak. „Mindannyian elkötelezettek voltak a brooklyni angol-amerikai protestáns intézményrendszer és életstílus iránt" és azt gondolták, hogy „az idegen, a bérházak elszegényedett lakossága elnyomná őket". Egy brooklyni miniszter valószínűleg sokak véleményét tükrözte, amikor világossá tette ellenkezését az egyesüléssel kapcsolatban. Azt nyilatkozta ugyanis, hogy nem lehetséges a jó kormányzat, ha a nemrég érkezett új bevándorlókból álló, „Európa politikai szennyvizét" képező csoport fog letelepedni Brooklynban.3 9 Végül azonban nyertek az egyesítés-pártiak, főleg Thomas Platt tevékenységének köszönhetően. Platt volt a Republikánus Párt feje New York államban. Úgy gondolta, hogy egy egyesült város kedvezne a republikánusoknak, ezért párttársait Albanyban (New York állam fővárosa) arra bíztatta, hogy szavazatukkal a konszolidációt erősítsék. Ezután egy alkotmányozó bizottságot alapítottak, amely meghatározta a kereteit az egyesült területek vezetésének, az egységes adóztatásnak és az erős központi kormányzatnak, ezzel elősegítve a „a metropolisz teljes és ésszerű fejlődését". A charta továbbá 5 kerületet állapított meg, amelyek élén választott elnök állt.40 Létrehoztak továbbá egy fejlesztő tanácsot, amely összehangolta az egyes közmunka projekteket az egész városban. 37 Hammack: i. m. 203. 38 Lankevich, G.: Brief History i. m. 155, 195, 172. 39 Hammack, D. \ Power i. m. 210-211. 40 Az öt kerület tehát Manhattan, Brooklyn, Bronx, Staten Island és Queens voltak. Ma is ezek a kerületek alkotják New York városát.
