Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: A szabadkőművességtől a nyilvánosságig. Kazinczy Ferenc és eszmetársai a magyar magántársasági demokratikus kultúra hőskorában I/3
kezdenek a fák zöldelleni, s egynéhány fllemilék énekelni, amelyeket csaknem senki sem hallgat." Sőt: „Nálunk többnyire a filozófusok úgy néznek a poézisre, mint alávaló gyermekjátékra [...] másfelől a poéták vagy inkább versfaragók megvetve s alacsonyan gondolkoznak a filozófiáról."20 Kazinczy munkássága is gyengíti ennek a látleletnek az érvényét. Nem az a kérdés, hogy mennyire értette meg a kor filozófiai rendszereit, hanem az hogy miként alkalmazta, és ötvözte az egész magyar felvilágosodásra jellemző haszonelvűséggel. Ennek a szintézisnek a termékei verses levelei, igaz egy részük talán csak érdekes kordokumentum, de a Prof. Sipos Pálhoz című episztolája remekmű, az „esméretlen sziget" meghódítását példázza, — hála a magántársasági kultúrának. Mert ezt Kazinczy — látni fogjuk — nem egyedül írta, hanem annak köszönhetően, hogy a magántársasági demokratikus kultúrában a kommunikációs forma a levél volt, még a szabadkőművesek számára is, ahol megtűrték őket. Feszler Ignác Aurél szerint „Az egyes megvilágosodott és tökéletes szabadkőműves jobban teszi, ha minden páholybeli tevékenységtől távol tartja magát, és inkább ismereteinek, tapasztalatainak és meglátásainak baráti közlésével vezet a fény felé egyes érdemesnek talált páholytestvéreket."21 A társas összejövetel veszélyes rendőri spekulációkra adott alkalmat. A levél viszont ellenőrizhető volt, felbontható, és bontogatták is, és ezért a kor levelezési kultúrájának az önkifejezés és önleplezés feszültsége ad sajátos jelleget, legyen szó a papírra vetett sorokról vagy arról, amit a sorok közül kellett kiolvasni. Berzsenyi Dániel szerint leveleiből lehet megismerni az embert, és nem beszédéből.2 2 A levelezés erősítette a barátságot, már azért is, mert ízlésre és udvariasságra kötelezett, a távolság pedig szépített. Kazinczy és Sipos barátsága is azután mélyült el, hogy az egykori sárospataki tanár Tordosra ment papnak. Sipos ugyanis nemcsak a komoly matematikához értett, mint az izométer feltalálója, hanem azt is felmérte, hogy évi tízezer forintra rugó papi bére a többszöröse a tanári fizetésnek. És így és itt lehetett Kazinczy szerint „a legboldogabb ember, akit láttam, mert azt is bírja, amit nem óhajtott, s amit nem bír, sem nem óhajtotta, sem nem óhajtja, sem óhajtani nem fogja. Óhajt még is egyet; azt, hogy a Kant filozófiája találna több kedvelőt".23 Valójában Fichtéhez hasonlóan fantáziált, és hozzá méltóan, túllépve az iskolafilozófia didaktikai kötöttségein. Kazinczy fel is ismerte benne a rendkívüli tehetséget, aki egy-egy hosszabb levélterjedelmű esszével örvendeztette meg. A széphalmi mester bíztatta is barátját, hogy írjon filozófiai költeményeket, és így érvelt: „A mi korunk frivolitásnak kora: megalacsonyítottak bennünket, hogy velünk mind azt tehessék, amit akarnak. Illő, hogy ki erőt érez magában, ellene szegezze magát a reánk törő szörnyű veszedelemnek. Poétái munkák erre igen alkalmatosak, mert a nem siket olvasót vonszák az olvasásra. Ezért öltöztetem poétái formákba a filozófia tárgyait, amennyire tőlem kitelik, és a poézisi előadásra alkalmatosak."2 4 Ez világos program: ellenállás poézis által. 20 Kiss János: A magyar nyelvnek mostani állapotjáról. Pest, 1806. 39., 122., 124., 126. 21 [I. A.] Fessier: Rückblicke auf die letzten sechs Jahre seiner Logenthätigkeit. Dresden, 1804. 4. 22 Csetri Lajos: Egység vagy különbözőség? Budapest, 1990. 339. 23 OSZKK, Quart. Hung. 4053. Kazinczynak erdélyi levelei, 94. 24 KFL IX. 270.
