Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
ezt több okra vezeti vissza a szerző. Részben arra, hogy a kolostorok felszámolásával II. József olyan szerzeteseket is tanításra kötelezett, akik korábban sohasem tanítottak. A többségükben idős, a pedagógiai eljárásokat általában nem ismerő, addigi életvitelük és megszokott közösségük elveszítése miatt megkeseredett egykori szerzetesek szükségszerűen sikertelenül végezték iskolai munkájukat. Olyan esetet is ismer a szerző, amikor valamilyen vétség miatt egyébként börtönbe kellett volna vonulnia az egyik kolostor egykori lakójának, és büntetését kiváltandó kapott tanítói megbízást. II. József takarékossága Birkenstock szerint a végletekig elkorcsosulttá tette a tanári gárdát, és hosszabb távon is igen nehéznek — és költségesnek — tűnt e károk semlegesítése.14 6 Birkenstock azonban tisztában volt azzal, hogy II. József elkapkodott intézkedéseinél lényegesebben mélyebb, strukturális nehézségek gátolják az előrelépést. Valójában csak a szakszerű tanárképzés teljes hiánya okozhatott ilyen anomáliákat. Ezért az általa egyébként is javasolt főkollégium első számú feladataként határozta meg egy megfelelő tanárképző szeminárium megszervezését.14 7 Tévedés ugyanis azt hinni, hogy az egyetemről a pályára felkészített tanárok kerülnek ki, akiknek nincsenek további feladataik. Ez még akkor sem lenne így, ha a vizsgákban, bizonyítványokban valóban megbízhatna mindenki, hiszen a felsőoktatás nem más, mint az első állomás a tudományos gondolkodás irányába. Az egyetem csak akkor tölti be funkcióját, ha igényességre, az önálló fejlődés és gondolkodás igényére neveli a hallgatót. Ily módon az egyik legfontosabb feladat nem is a konkrét ismeretközvetítés, hanem a leendő tanárok körében a folyamatos tanulás, ismeretszerzés iránti belső vágy kialakítása - tehát végső soron egy jelentős szemléletváltozás elérése.14 8 Ráadásul Birkenstock súlyos működési zavarokat vélt felfedezni a vizsgáztatás és minősítés rendszerében is. Az akkori tanárképesítő vizsgát két szempontból tartotta elhibázottnak: részben túlságosan szigorúnak mutatkozott az eljárás, amely a tehetségeseket elrettentette a keménységével. Részben pedig a többszöri vizsgapótlás, -ismétlés lehetősége a gyenge teljesítményt nyújtókat és a kevéssé szorgalmasakat segítette. így szerinte kivédhetetlen a szakma felhígulásának veszélye.14 9 Ehhez kapcsolódik, hogy Birkenstocknak egészen lesújtó véleménye volt az egyetemi — ezen belül a tanárképzést is meghatározó — vizsgaidőszakról. Szerinte rendkívül sok időt és energiát fecsérelnek el a tanárok és a hallgatók a vizsgákra. Nagyon rendezetlennek találta ezeket a viszonyokat: ismert olyan professzort, aki egy-egy kurzus végén 15 perc alatt levizsgáztatta hallgatóit, de olyat is, aki az anyag végén napokon át számoltatta be az ifjakat. Ugyanígy a szemesztervégi vizsgaidőszakot is kiszámíthatatlannak és áttekinthetetlennek látta. Mindez teremhiányhoz és az előadások színvonalát rontó káoszhoz ve-146 Birkenstock megjegyzi, hogy ekkoriban a gimnáziumi ügyek referenseként minden kínálkozó alkalmat felhasznált, és felemelte szavát ezzel a gyakorlattal szemben. De a császár mindent elsöprő lendülete nem engedte egy tanácsos véleményének érvényesülését. Birkenstock, J. M. v.: Kurzgefaste i. m. 12-13. 147 Birkenstock, J. M. v.: Entwurf i. m. 172-173. 148 Birkenstock, J. M. v.: Kurzgefaste i. m. 25-26. 149 Uo. 27.
