Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
Tartalmi kérdésekben a mértéktartásnak és a tartományi felügyelet differenciálásának szükségességét támasztják alá szerinte a jozefmus évtized tapasztalatai. II. Józsefnek ugyanis a legjobb ötleteit is zátonyra futtatták birodalmi centralizációs törekvései. Mivel az egész államalakulatban egyszerre kellett bevezetni minden tanügyi intézkedést, az eltérő igényekre, anyagi és szellemi lehetőségekre semmilyen figyelem nem jutott. A birodalom egy ilyen politika véghezvitelére túlságosan nagynak és sokszínűnek bizonyult, és ez a sikeresség gátjává vált. Az uniformizálás lehetetlenségét illusztrálják a jozefinista centralizáló intézkedések, amelyek éppen ellenkező eredménnyel jártak: rövid idő alatt az iskolai oktatás napi gyakorlatának kaotikusan sokféle változata alakult ki.12 4 A kizárólagos állami irányítás és a szakmai autonómia e sajátos igényének megfogalmazásakor Birkenstock számba vette az egyház szerepvállalásával és a Martini-féle korporativ törekvésekkel kapcsolatos tapasztalatokat is. Érdekes, hogy mindkét tényezőt kizárólag praktikus szempontok alapján ítélte meg: sem az egyházi hatáskör mértékét, sem pedig a rendszert alkotó szereplők önigazgatását egyetlen elvi megjegyzésre sem méltatta. A múltra vonatkozó fejtegetései között kiemeli, hogy a jezsuiták kétszáz éven át Európa-szerte színvonalas, tudós oktatást tudtak biztosítani. Ha nem is volt tökéletes az iskolázásuk, a rájuk bízott feladatot maradéktalanul ellátták. Sőt, sok tekintetben a későbbi — a rend feloszlatása utáni — reformok előképéül is szolgáltak. A Mária Terézia jóindulata ellenére is háttérbe szoruló jezsuiták helyén óriási űr támadt, amelyet kapkodva, átgondolatlanul próbáltak betölteni. Az átmeneti fejetlenséggel járó kockázatot csak a piarista Marx fellépése szüntette meg, aki sikeres, gyorsan adaptálható programot dolgozott ki a felsőbb oktatás egészére. Munkájának minőségét jelzi, hogy a Marx-szal nem egy oldalon álló, a felvilágosodás hívének számító Gottfried van Swieten sem számolta fel a piarista tantervi rendszert, és II. József idején sem következett be ezen a területen radikális változás.125 Birkenstock ugyanígy az eredmények tükrében vizsgálta a Martini révén bekövetkező fordulatot. Olyannyira bírálta azt, hogy a reform atyját nem is nevezte néven. Leginkább azt rótta fel neki, hogy a tanügyi döntéshozatal mechanizmusa igen bonyolulttá vált, jóllehet fenti javaslatáról ő maga is elismerte, hogy ugyanezzel a hatással járna. Miközben a 10 főre karcsúsított Studienhofkommission tagjait lehetetlenül nagy feladatokkal terhelték meg, és elvették a testülettől a megalapozott döntés lehetőségét, sem takarékoskodni nem tudtak, sem pedig a döntéshozatal nem egyszerűsödött. A tanári gyűlések javaslatait ugyanis előbb a szintén tartományi szintű Studienkonseß véleményezte, majd az akták keresztülmentek a tartományi közigazgatáson, majd csak ezután, a negyedik lépcsőben kerültek az ügyek a központi testület elé. Az egyébként is kiszámíthatatlanul hosszúvá vált ügyintézési időt tovább növelte, a terméketlenné váló hosszú vitákat pedig bonyolította a cenzúrabizottság. Itt ugyanis minden cenzor az általa olvasott művek indokolatlanul részletes véleményezé-124 Birkenstock, J. M. v.: Kurzgefaste i. m. 13. 125 Uo. 6-7.
