Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
latin nyelv rovására bevezetett, túlságosan nagy számú, és ezért az elmélyülést minden területen lehetetlenné tevő melléktárgyakat.8 0 Köztes pozíciót foglalt el Rottenhan és Lang is. Miközben Rottenhan a népiskolák és a gimnáziumok tananyagának szellemiségét illetően nem haladta meg az évszázados szokásokat, a középfokú reáliskolára vonatkozó javaslata számottevő újítást jelentett volna. Ráadásul didaktikailag fontos, innovatív ötletei is voltak. így például felismerte a latintanítás körüli nehézségeket. Ezért azt javasolta, hogy előbb anyanyelven ismertessék a nyelvtani szabályokat, majd egyszerűbb példákkal illusztrálják azokat, és csak ezt követően fogjanak bele a bonyolult szövegek feldolgozásába. Ugyanígy komoly fordulatot eredményezett volna, ha javaslatának megfelelően a matematika, mint a logikus gondolkodás kulcsa nagyobb súlyt kapott volna.81 Valójában azonban csak a gimnáziumi prefektusként 1796 végén a Studien-Revisions-Hofkommission tagjává emelt Lang hozott új lendületet az akkor már évek óta terméketlen vitákat bonyolító testületbe. Előbb 1797-ben a Studien-Revisions-Hofkommission tagjaként, majd 1802-ben a Staatsrat belügyi osztályának felkérésére készített gimnáziumi tervezetet. Második — végül meg is valósult — terve ugyan visszafogottabb volt az újítások terén, mint a korábbi (pl. megszűnt a német nyelv mint külön tantárgy; csökkent a görög és a reáltárgyak, nőtt viszont a vallás és a latin aránya), bevezetése azonban még így is a felvilágosult és a neohumanista igényeket ötvöző, a korszakban egyedülálló reformot jelentett. A hatosztályos gimnáziumot és a szaktanári rendszert is bevezető — éppen ezek miatt csak rövid életű — tanterv didaktikai és tartalmi szempontból is szakított a jezsuita hagyományokkal.82 Az oktatás tartalmának megújításáért először Heß lépett fel. Fent említett, az uralkodó számára túlzottan radikális gimnáziumi terve erőteljesen a felsőfokú szakképzés megalapozására koncentrált. így az anyanyelv, a történelem és a Marxnál kifejezetten alárendelt szerepet játszó matematika mellett a gimnáziumban a fizika olyan ágait is előkészítette volna már, mint a hidraulika vagy a polgári építészet. Ezenkívül szakítani kívánt a latin dominanciájával, és neohumanista elven a görög nyelvet és görög klasszikusok tanulmányozását is fontosnak tartotta.83 Gerard és Gottfried van Swieten elsősorban a modern, világi célokat közvetlenül szolgáló egyetemi képzés és az egzakt tudományok szempontjából vizsgálta a középiskolai tananyagot. Különösen egyértelmű volt az ifjabb van Swieten véleménye: csak az utilitarista alapon értékelhető tartalmi részekre és szabályokra koncentrált. Kíméletlenül szembeszállt 1791-ben a latin nyelv visszaállításával, mondván egy halott nyelv rehabilitálása miatt olyanra fordítják az iskolákban a legtöbb időt, amit valójában már senki nem ismer, és nem is használ.84 80 Uo.. 292-303. 81 Uo. 363-366. 82 A jezsuita hagyományokkal szakítás különösen a természettudományos tárgyak és a matematika tananyagban való arányaiban, valamint az egyes tárgyak belső felépítésében, a használt tankönyvek jellegében nyilvánult meg. Timp, H. : Die Problematik i. m. 45-58. 83 Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 69-76. 84 Uo. 310-314.
