Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
Az egyházi szakemberek éles bírálatát kiváltó újítás másfél évtizedig maradhatott életben. A 19. század első évtizedében sorra újranyíló szerzetesrendi gimnáziumok, és az ezt engedélyező központi döntések már jelezték, hogy a valláserkölcsi és szervezeti okokból a szaktanári rendszert elvető egyházi erők megerősödtek. A felvilágosodás és a neohumanizmus jegyeit is magán viselő, a nyelvi műveltségre nagy hangsúlyt helyező Lang-i reform és a szaktanári rendszer folyamatos visszaszorulás után 1818-ban végleg megbukott.3 1 Főként a középfokot sújtotta a tanárhiány. A jezsuita rend feloszlatása, a többi, tanítást is végző szerzetesrend háttérbe szorítása, és ezzel együtt az oktatással szembeni állami elvárások növekedése drámai nehézségeket okozott.32 Ennek ellenére a tanárképzéssel mindössze a szakmai diskurzusok foglalkoztak, annak megszervezéséhez csak viszonylag későn fogtak hozzá.3 3 így törvényszerűen jutottak tanári megbízáshoz a későbbiekben is az exjezsuiták, valamint a feloszlatott rendek egykori tagjai.3 4 Ezáltal közvetett befolyásukat mindvégig megőrizték, és így a századforduló táján készen álltak iskoláik visszavételére és a teljes restaurációra is.3 5 Az oktatás hiányosságai azonban leginkább a felsőoktatás állapotán voltak lemérhetők; ezért nem véletlen, hogy a reformok is először az egyetemeket érintették. A Habsburg Birodalom felsőfokú intézményei a 18. század közepére nemcsak a vezető protestáns német egyetemekkel szembeni összehasonlításban kerültek súlyos lemaradásba, hanem a protestáns példát követő, kevéssé jelentős katolikus német egyetemekkel szemben is. Miközben Bécs a 18. század elejére Európa egyik legfontosabb hatalmi centrumává vált, szellemi téren teljesen lemaradt. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a jezsuiták közel két évszázadig szinte háborítatlanul uralták a Birodalom egyetemeit, és ragaszkodtak 16-17. századi nevelési eszményeikhez, céljaikhoz. A katolikus dél-német egyetemek reformjával párhuzamosan, az 1720-as években ugyan Bécsben is felmerült néhány ötlet az egyetemi oktatás megújítására, igazi lépések azonban csak Mária Terézia idején történtek.3 6 31 Karl Wotke: Das österreichische Gymnasium unter Kaiser Franz. Neunzehnter Jahresbericht der Osterreichischen Gruppe der Gesellschaft für deutsche Erziehungs- und Schulgeschichte. Wien-Leipzig 1913. 18-22.; Heribert Timp: Die Problematik „Klassenlehrer" oder „Fachlehrer" in den Gymnasialreformen von 1792 bis 1849. Wien 1968. 45-79. 32 1770 körül minden ausztriai gimnázium valamelyik szerzetesrend kezében volt: 37 középiskolát a jezsuiták, 24-et a piaristák, 6-ot a bencések működtettek. A fennmaradó 11 intézményt pedig vagy más szerzetesrendek, vagy világi papok irányították. Brezinka, W: Pädagogik in Österreich i. m. 13-14. 33 így például csak 1809-től volt kötelező a tanárjelölteknek előzőleg pedagógiai stúdiumot végezniük, 1811-től biztosították a lehetőséget a neveléstan kétéves egyetemi tantárgyként való felvételére. 1818-tól pedig a szerzetestanároknak is képesítő vizsgát kellett tenniük, ha iskolában kívántak szolgálni. Engelbrecht, H.: Das österreichische Gymnasium i. m. 108-110. 34 Timp, H.\ Die Problematik i. m. 59-79. 35 Haberzettl, H.: Die Stellung i. m. 155-163. 36 Notker Hammerstein: Aufklärung und katolisches Reich. Untersuchungen zur Universitätsreform und Politik katholischer Territorien des Heiligen Römischen Reichs deutscher Nation im 18. Jahrhundert. Berlin 1977. 170-177.
