Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
Az újító törekvéseket négy kisebb szakaszra oszthatjuk.37 Először a császárné tanácsadója, a németalföldi származású Gerard van Swieten (1700-1772) a szinte jelentéktelen orvosi kar megerősítését-megújítását ösztönözte.38 Van Swieten nemcsak a jezsuita nevelési ideálokat vetette el, hanem az állami hasznosság szempontjából értéktelen tudós egyetem elvét is. Ennek megfelelően a jogi és a filozófiai karon is növelték a világi professzorok számát, és az olyan katedrákét, amelyek közvetlen hasznot hajtó tudással kecsegtettek.3 9 így például 1763-ban megalakult az ökonómiai-kameralisztikai tanszék, de a jogi kar természet- és államjogi, s a birodalomtörténeti tanszékeinek létesítése is ebbe az irányba mutatott.40 Van Swieten halála után Karl Anton von Martini (1726-1800) vette át az egyetemi ügyeket. Még kettejük együttműködésével született meg 1778-ban az új, átfogó egyetemi szabályzat. Ennek különösen az oktatás tartalmára vonatkozó, tanterveket, tankönyveket, tantárgyakat meghatározó részei bizonyultak időtállónak - a következő, fordulatokban egyébként bővelkedő három évtized során alig-alig változtak ezek a passzusok.41 Az 1770-es években Stephan Rautenstrauch (1734-1785) vezetésével a teológiai karon is megindult a reform, bár nagy ellenállás fogadott minden újítási szándékot. A következő évtized egyetemi fejlesztéseit messzemenően meghatározta, hogy II. Józsefnek különösen lesújtó volt a véleménye a közjót közvetlenül nem szolgáló tudósokról, egyetemekről. Ebből az alapállásból egyik legfőbb tanácsadója, Gottfried van Swieten (1734-1803) sem tudta kizökkenteni. Miközben a császár látványosan, állami szolgákká fokozta le a professzorokat, és több egyetemet bezáratott, a felsőfokú szakképzés megszervezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Erősítette az orvosi karon a gyakorlati oktatást, megteremtve például a betegágy melletti gyakorlat lehetőségét. Állatorvosi, mérnöki intézetet, illetve katedrát létesített, és továbberősítette a jogi kar szekuláris, állami tisztviselőket képző jellegét.42 3' Josef Hochgerner-. Studium und Wissenschaftsentwicklung im Habsburgerreich. Studentengeschichte seit Gründung der Universität Wien bis zum Ersten Weltkrieg. Wien 1983. 97-109.; Günther Winkler-. Die Rechtspersönlichkeit der Universitäten. Rechtshistorische, rechtsdogmatische und rechtstheoretische Untersuchungen zur wissenschaftlichen Selbstverwaltung. Wien-New York 1988. 15-20. 38 Johannes Wimmer-. Gesundheit, Krankheit und Tod im Zeitalter der Aufklärung. Wien 1991. 78-82.; Schulteisz Emil: A nagyszombati egyetem orvostanárai. Bp. 2004. 27-34. 39 1774-ben a filozófiai karon már 10 professzor működött, és a francia, olasz, spanyol, angol és a cseh nyelv tanításához is külön tanár állt rendelkezésre. Brezinka, W: Pädagogik in Österreich i. m. 22-23. 40 Grete Klingenstein-. Despotismus und Wissenschaft. Zur Kritik norddeutscher Aufklärer an der österreichischen Universität, 1750-1790. In: Formen der europäischen Aufklärung. Hg. Friedrich Engel-Janosi - Grete Klingenstein - Heinrich Lutz. Wien 1976. 126-133. 41 Hammerstein, N.: Aufklärung i. m. Berlin 1977. 177-196. 42 Ez megfelelt a korszak utilitarista-kameralista elvárásainak. Alább még szólunk róla, hogy Birkenstock ellenében például Sonnenfels kizárólag ennek a funkciónak kívánta alárendelni az egyetemet. Grete Klingenstein-. Akademikerüberschuss als soziales Problem im aufgeklärten Absolutismus. Bemerkungen über eine Rede Joseph von Sonnenfels aus dem Jahre 1771. In: Bildung, Politik und Gesellschaft. Hg. Grete Klingenstein - Heinrich Lutz - Gerald Stourzh. Wien 1978. 175-177.
