Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
A konszolidáció második szakasza 1715 és 1732 között A fentiekben bemutatott, 1608 és 1714 közötti időszak — mérlegét tekintve — inkább erőgyűjtésnek tűnik az azt követő néhány évtized viharos gyorsasággal lezajlott építkezései előtt. A változás okai összetettek, az államitól egészen a helyi érdekekig sok minden szerepet játszott benne. Nem is tudjuk és talán nem is célszerű egy konkrét időponthoz kötni, de csírái már a 18. század első éveiben megjelentek, és az 1710-es évek közepétől egyre több látható jel utalt a konszolidáció folyamatának megváltozására. Nesselrode püspök 1703. évi kinevezése már a megváltozott uralkodói egyházpolitikát jelezte, hiszen a vesztfáliai születésű, katonai és diplomáciai sikereket egyaránt elérő főúr fehérvári prépostként már komoly eredményeket tudott felmutatni az újjáépítés terén.121 Az új feladatok elvégzésére alkalmasabb, a barokk korban megváltozott püspökideálnak inkább megfelelő Nesselrode kinevezése nem egyedi eset,122 hasonló tendenciákat láthatunk a szomszédos veszprémi egyházmegyében, ahol a kipróbált és máshol már bizonyított Volkra Ottó kinevezésével szintén nagy hangsúlyt helyeződött a plébániahálózat fejlesztésére és a papképzés beindítására.12 3 Nem véletlen az sem, hogy a pécsi egyházmegyében Nesselrode valósította meg Radanay több évtizedes tervét, nevezetesen a felmerülő problémák megbeszélésére zsinatot hívott össze 1714-ben.124 Ez egybevágott a Tridentben megfogalmazott — a püspökökkel szemben támasztott — követeléssel, és új lendületet adott az egyházmegyei plébániahálózat újjászervezéséhez. Ekkor rendezték a plébánosok és licenciátusok jogköreit és egymáshoz fűződő viszonyát, valamint megerősítették felettük a püspöki joghatóságot. Igényként megfogalmazódott az is, hogy minél jobb képességű plébánosokkal kell a konszolidációt elvégezni, és egy rendkívül fontos passzusban rendezték a plébánosok és licenciátusok vagyoni helyzetét és közösséggel szembeni kötelezettségeit is. Emellett külön foglalkoztak az anyaegyházakhoz kapcsolódó filiák pasztorálásával, és elrendelték, hogy a lelkipásztorok rendszeresen látogassák ezeket a helyeket, és segítsék az ott élőket.12 5 A zsinatról fennmaradt dokumentumok következő fontos tanúsága a plébániáknak a korábbi évekhez képest ugrásszerűen megnőtt száma. 1714-ből ugyanis már 19 működő plébániáról van tudomásunk, ami azért meglepő, mert a Rákóczi-szabadságharc és az ezzel szorosan együtt járó járványok12 6 1711-re 121 Préposti tevékenységéről 1. Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és a préposti residentia a XVII. században. In: Székesfehérvár évszázadai 3. Török kor. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1977. 127-144., Baranyai Béláné: A két Nesselrode. In: Székesfehérvár évszázadai 4. (1688-1848) Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1979. 43-50. 122 Püspöki működésére 1. Koller, J.\ História i. m. VII. 187-246. 123 Volkra Ottó püspökségéről legújabban: Körmendy József: Gr. Volkra Ottó Ker. János veszprémi püspök élete és munkássága 1665-1720. Veszprém 1995. 124 „Siquidem nostra Dioecesis Quinque Ecclesiensis, ob diversas temporum injurias, non solum in salutari religionis orthodoxae cultu, verum etiam multoque magis in débita Parochiarum administratione, cura animarum, ac Parochorum necessaria Provisione, adeo disturbata et confusa videatur." A zsinat anyagát kiadta: Koller, J.: História i. m. VII. 220-242. 125 „Tarn Parochus, quam Licenciatus debet frequenter suas Filiales Ecclesias, et pagos visitare, eosque tam in publico, quam privato ea, quae ad salutem necessaria sunt..." Uo. 231. 126 Vö. Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány. In: Baranyai Helytörténetírás 1981. Pécs, 1982. 115-160.