Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
Ugyancsak az új állapotok miatt panaszkodott báró Perényi Julianna, báró Sztojka Imre máramarosi főnemes, a főrendi ház korelnökének felesége, aki testvérének, báró Perényi Gábornak írt levelében 1848. április 16-án így írt: „anya lévén gyermekeim állapotja szívemen fekszik, most még inkább, mint máskor, mivel a jövendő oly kétes, de a jelen is nyomasztó, mert már nem akarnak jobbágyaink dolgozni, pénzünk pedig nincs, s földjeink pusztába maradnak [kiemelés az eredetiben — S. J.], [...] csak azon nyomorult mármarosi gazdálkodásra kell támaszkodni, s még azt is hogy folytassuk, ha se pénz, se robot."101 A Nemzeti című lap júliusi beszámolója szerint Bereg megyében az úrbériség megszűnése miatt kevés volt a munkáskéz, a napszámbér pedig felemelkedett.10 2 Komolyabb parasztmozgalmakra a négy vármegye területén nem került sor. Ung megyében a tavaszi hónapokban fordultak elő néhány esetben erdőfelosztások, legelőfoglalások, valamint a kurialista nemesek munkamegtagadása. Bereg megyében „a jelenleg hozott új törvények iránt elégületlenségek" mutatkoztak. Utóbbihoz hasonló volt a helyzet Máramaros és Ugocsa területén is. A hatóságok azonban mindig úrrá tudtak lenni a helyzeten. Ungban az állandó törvényszék vonta felelősségre az erdő és rétfoglalókat. Beregben katonaságot rendeltek ki, de fellépésére nem került sor, Máramarosban rögtönítélő bíróságok felállítására kértek és kaptak engedélyt a belügyminisztertől. Ugocsa a nép meggyőzésére és felvilágosítására, helyezte a hangsúlyt. Báró Perényi Zsigmond főispán így írt erről: „E megyében lappangó elégületlenség lecsillapítására tapasztalásom után elégségesnek tartom személyes közbejöttömmel eszközleni a helyszínén, hogy a túlzó vágyak lecsendesíttessenek, s a nép az újabb törvények valódi értelméről kellőleg felvilágosíttassék, különösen pedig, hogy a közkormányzással megbízott tisztviselők, főleg pedig bírái iránt a népben pedig teljes bizalom legyen.". A megyei hatóságok a tagosítások és egyéb vitás kérdések miatti elégedetlenség komolyra fordulását úgy akadályozták meg, hogy a paraszti igényeket igyekeztek törvényes útra terelni, és az ügyeket gyors elbírálással intézni. A tett intézkedések elegendőnek bizonyultak a nyugalom fenntartására.103 A munkácsi lengyel foglyok kiszabadítása A Bereg megyei Munkácson az adott okot izgalomra, hogy a cs. kir. várparancsnok, Franz Laube őrnagy vonakodott eleget tenni a miniszterelnök Bereg megyéhez intézett április 30-i felhívásának,104 mely a munkácsi várban őrzött politikai foglyok szabadon bocsátását szorgalmazta. A foglyok lengyel származású volt cs. kir. katonatisztek voltak, kiket egy 1840-es galíciai Összesküvés miatt ítéltek várfogságra. A munkácsi polgárok — szívükön viselvén az ügyet — Kralovánszky László uradalmi tisztviselő vezetésével egy hatvantagú küldöttséget bíztak meg azzal, hogy jobb belátásra bírja a várparancsnokot. Az őrnagy arra hivatkozott, hogy a főhadparancsnokságtól nem kapott utasítást, május 101 1848, ahogyan a kortársak látták. A szabadságharc története levelekben. Összeáll.: Deák Imre. Bp. é. n. [1942.] 66-67. 102 Nemzeti (52.) 1848. júl. 11. 203. 103 Ember Győző: Iratok i. m. 148-154. 104 Az április 30-i miniszterelnöki felhívás Kossuth szorgalmazására született. Kossuth április 26-i átiratát Batthyányhoz 1. KLÖM XII. i. m. 73. és Batthyány iratai i. m. I. 398-399.
