Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83

2-án azonban mégis hajlandó volt elengedni a foglyokat.105 Összesen tizenegy tiszt szabadult, ketten fogságban maradtak. A kiszabadulókat a város polgárai mártírként köszöntötték, és a legjobb vendéglátásban részesítették, ők pedig hálás nyilatkozatot intéztek „Munkács város tisztelt közönségéhez" és megkö­szönték a polgárok közbenjárását.10 6 A szabadságukat újra elnyertek közül a legtöbben hazatértek, Auffenberg Norbert azonban, aki korábban hadnagyként szolgált a 31. (Leiningen) gyalog­ezredben, nevét Ormaira magyarosítva Magyarországon maradt, majd száza­dosként belépett a Woroniecki-féle lengyel vadászcsapatba. Az 1840-es pán­szláv összeesküvés miatt hét év vizsgálati fogság után 1847-ben tizennégy év vasban letöltendő várfogságra ítélt Ormai 1848. októberben honvéd százados, parancsőrtiszt, később őrnagyként Kossuth szárnysegéde lett. 1848. december 22-én kapott megbízást egy honvéd vadászezred szervezésére. Sikeres tevékeny­sége nyomán újabb ezredek alakítására is felhatalmazták és a szabadságharc végé­ig összesen négy vadászezredet állított fel. Ezek felfegyverzésére azonban jórészt már nem került sor. Márciusban alezredessé, áprilisban ezredessé léptették elő és a vadászezredek főfelügyelőjévé nevezték ki. Ormai harctéri babérokat nem szerzett ugyan, de szervezési képességei megmutatkoztak. Tevékenysége ellen azonban panaszok érkeztek, a rábízott pénzzel többször elszámolási nehézségei voltak. A szabadságharc végén, augusztus 7-én lemondott tisztségeiről, de az országot nem hagyta el. Pankotán — ahová családi ügyei szólították — esett cs. kir. fogságba, Haynau az ő sorsán keresztül mutatta meg, hogy is képzeli a rendcsinálást Magyarországon. 1849. augusztus 22-én Ormait Aradon rögtön­ítélő bíróság elé állították, kötél általi halálra ítélték, és aznap felakasztották. Ó volt az első aradi vértanú.107 Lenkey századának hazatérése 1848 nyarán és őszén az északkeleti vármegyék egyre gyakoribb vendégei­vé váltak a Galíciából érkező magyar legénységű huszáralakulatok. Bár a ma­gyar kormány mindent megtett az idegen földön állomásozó ezredek mielőbbi hazavezénylése érdekében, ez csak igen lassan és vontatottan haladt. A nem ritkán már több mint tíz esztendeje idegen országokban állomásozó századok katonái, „a haza hívó szavára" indultak el állomáshelyükről Magyarország felé, miután úgy érezték, hogy hiába várják az őket hazavezénylő parancsot feletteseik­től. A kisebb-nagyobb egységek gyakran csak jelentős vérveszteségeket szenvedve érték el a határt. Az első ilyen hazaszökő alakulat, a később legendássá vált Lenkey-század volt. A 6. (Württemberg) huszárezred ezredesi osztályának 2. százada május 105 Lehoczky T.: Beregmegye i. m. 16-17. Lehoczky szerint Laube Bécsbe sürgönyözött, ahon­nan nyolc nap múlva kapott kedvező választ, ezért bocsátotta el a foglyokat. A május 2-i fogolysza­badítás azonban nyolc napon belül történt! 106 Lehoczky T.: Beregmegye i. m. 17. és 168-169. 10 ' Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. 3, átdolgozott, bővített kiadás. Bp. 2000. 549, Kedves Gyula: Ormai Norbert. In: Vértanúk könyve. A magyar for­radalom és szabadságharc mártírjai 1848-1854. Szerk. Hermann Róbert. Bp. 2007. 209-211.

Next

/
Oldalképek
Tartalom