Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
kellett vívniuk fennmaradásukért. Csak akkor volt esélyük a hosszú távú megtelepedésre, ha e küzdelmek sikerrel zárultak, vagyis az országos és helyi befogadó közeg alkalmasnak bizonyult a szerzetesi közösségek működésére.3 4 Ezért állnak e harcok politikai tevékenységük középpontjában is. Viták a szerzetesek országgyűlési részvételéről A 18. századra megváltozott körülmények természetesen az apátok és prépostok országgyűlési részvételében is éreztették hatásukat. így nem meglepő, hogy a korszak elején a Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) miatt elhúzódó, 1708-1715. évi diétán találkozunk a legtöbb olyan törekvéssel, amely az 1608. évi említett rendelkezés pontosítására, illetve megváltoztatására irányult. Ezek a küzdelmek azonban egy átfogóbb jelenség részeként is értelmezhetők, amelyet praecedentia-vita néven ismer a történetírás. Apraecedentia-viták a korszakban egész Európában megfigyelhetőek, például egyes régiók nemesi társadalmán belüli vetélkedés formájában, amely a különböző rendi ceremóniákon elfoglalt sorrend vagy a megbecsült hivatali tisztségek megszerzése körüli civakodásokban nyilvánult meg.3 5 De a nemzetközi diplomáciában is fontos szerepe volt e küzdelemnek a nagyhatalmi erőviszonyok kifejezése érdekében, ahogy ezt a francia és spanyol követek évtizedes harca mutatja.3 6 A korszak német birodalmi gyűlései is az ülésrendről szóló csatározásokkal kezdődtek.3 7 Magyarországon a praecedentia-viták a 17. század végétől bukkannak fel nagyobb mennyiségben, csúcspontjuk pedig a következő évszázad első évtizedeire tehető.3 8 Nemcsak az országgyűlésen, hanem a rendi politika minden szintjén tetten érhetőek, és a korabeli politikai elit egész spektrumát felölelik. Természetesen a vármegyei közgyűlés volt e küzdelmek egyik kiemelkedő színhelye, néhány — Wellmann Imre összegyűjtötte — példa pedig jól mutatja, milyen érvek és érdekek csapnak össze e viták során. Zemplén megyében, 1718-ban gróf Szirmay Tamás tornai főispán tiltakozott az ellen, hogy Tahy Károly leleszi prépost elsőbbséget követel vele szemben, noha ő a főispáni tisztség mellett még királyi tanácsos is. Tahy pedig hiába egyházi személy, csak a premontrei rend magyarországi helynöke alá rendelt prépost. Szirmay sikerrel járt beadványával, és mint látni fogjuk, az egyháziak egymás közötti civakodásában is fontos érv lesz a joghatóság kérdése. 34 Siptár Dániel: A ciszterciek XVII-XVIII. századi visszatérése Magyarországra. Bp. 2009. (Kézirat, megjelenés előtt). Ezúton köszönöm a szerzőnek, hogy kéziratát rendelkezésemre bocsátotta. 35 Jonathan Dewald: Az európai nemesség 1400-1800. Bp. 2002. 115. 36 Michael J. Levin: A new world order: The Spanish campaign for precedence in Early Modern Europe. Journal of Early Modern Histoiy 6. (2002) 233-264. 37 Anton Schindling: Die Anfänge des Immerwährenden Reichstags zu Regensburg. Ständevertretung und Staatskunst nach dem Westfälischen Frieden. (Veröffentlichungen des Instituts für Europäische Geschichte Mainz, Abteilung Universalgeschichte 143.) Mainz 1991. 67. 36 Egy újabban feltárt, 17. századi magyarországi példa a koronázási lakomák alatt az egyházi és világi rendek vezetőjének az ülésrendbeli elsőbbségért folyó vetélkedéséről: Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15-17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138. (2004: 5. sz.) főként 1037-1043.
