Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
gi Obrowitz (Zábrdovice) leánymonostora lett.27 A türjei részleges függetlenedéstől eltekintve egyedül Jászó tudott elszakadni anyamonostorától, 1769-ben. Ennek a függetlenségnek, mint a többi premontrei prépostság működésének is II. József feloszlatási rendelete vetett véget.2 8 A Magyarországon birtokokat szerzett morva premontrei intézmények közül az Olmütz melletti Hradisch volt a legnagyobb múltra visszatekintő monostor, amelyet még 1077-1078-ban alapítottak bencés szerzetesek számára. A premontreiek a 12. század közepén vették át, ők látták el a szomszédos Heiligenberg (Svaty Kopecek) zarándokhelyet is. Hradisch Olmütz-cel együtt 1659 és 1736 között épült újjá, a század hetvenes éveitől kezdve pedig a janzenizmus egyik regionális központja lett.29 A fontos kereskedelmi központ, Znaim (Znojmo) mellett fekvő Klosterbruck 1190-től működött, és a harmincéves háború pusztítása után, az 1680-as években szintén megújult. A jelentős méretű, 80-90 fős konvent tagjainak többsége német származású volt, legismertebb közülük a villámhárító európai meghonosítója, Prokop Diwisch.30 Végül a harmadik, Magyarországon is érdekelt monostor, Obrowitz Brünn mellett működött 1209-től.31 II. József morvaországi kolostor feloszlatási hulláma, amely összesen harminchárom férfi és hét női közösséget érintett, egyik premontrei konventet sem kímélte, így természetesen ezt sem.3 2 A felsorolt esetek jól mutatják, hogy a jórészt külföldi kezdeményezésre történt visszatelepülések a monasztikus hagyományokat folytató szerzetesi közösségek magyarországi visszatérését eredményezték egy olyan korban, amikor ez a szerzetesi ideál már egyházi körökben sem minősült követendő és főleg támogatandó példának. Közismert, hogy már Pázmány Péter tevékenysége is arra irányult, hogy az egykori szerzetesi birtokokat visszaszerzésük után a trienti zsinat szellemiségének sokkal inkább megfelelő jezsuitáknak juttassa, és ebben nemcsak saját, korábbi rendi kötődése játszott szerepet.3 3 Korszakunkban megfigyelhetjük, hogy sokan már jóval a jozefinista eszme térnyerése előtt ellenezték e rendek magyarországi tevékenységét. Annál is inkább, mivel — ahogy ez a kortárs kritikákban is megfogalmazódott — ez a tevékenység sok esetben jórészt a birtokok visszaszerzésére és azok kormányzására összpontosult. Mindez összességében előrevetíti azokat a küzdelmeket, amelyeket a Magyarországra küldött idegen szerzeteseknek a felsőbb egyházi és világi hatóságokkal, a konkurens rendekkel, sőt egyes esetekben a helyi lakossággal is meg 27 Kovács Imre: A türjei Premontrei Prépostság története. (Zalai Gyűjtemény 32.) Zalaegerszeg 1991. 101-139. 28 Farkas Róbert: A jászóvári premontrei kanonokrend jubileumi névtára történeti bevezetéssel. Bp. 1902. 22. 29 Handbuch der Historischen Stätten. Böhmen und Mähren i. m. 429. 30 Hellmut Bornemann: 800 Jahre Stift Klosterbruck. Greislingen/Steige 1990. 61-72. 31 Handbuch der Historischen Stätten. Böhmen und Mähren i. m. 266. 32 Anton Kreuzer: Geschichte Südmährens. Bd. I. Von der Frühzeit bis zum Untergang der Donaumonarchie 1918. Geislingen/Steige 1975. 82. 33 Pázmány és a bencések viszonya példáján: Várszegi Asztrik: Pázmány Péter és a magyar bencések. In: Az Úr szolgálatának iskolája. „Schola servitii". A gimnázium tanárainak tanulmányaiból. Szerk. Borián Elréd. (Pannonhalmi könyvek sorozat) Pannonhalma 1990. 54-58.
