Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
raktusunk szerént mélt. uraságunk heted désmáját [...] Pestre bé szoktuk hordanyi, melynek hordásában is egy napot töltünk." Nagykőrös mezőváros lakosai a kilenc kérdőpont tanúsága szerint: „Kontraktus, vagy hajdani usus, vagy folyamatban lévő szokás szerint való adózások, annál inkább robotok mind mi eleink, mind emlékezetünkre mi általunk soha sem tétettek még eddig, hanem földes urak jussait egészlen zálogolni bírtuk, 1728-ik esztendőig." Eszerint — 4 földesura lévén a városnak — négyféleképpen adóztak. Főként készpénzt fizettek közösen, általában nem robotoltak, de „Némely földesuraink mindazonáltal nálunk meg állapodván, midőn tovább menni kivántanak, jó akaratunkbul lakosok közül forspontra, aki tetzzett, rendeltünk." Érdekes megvizsgálni, hogy a jogi státus, a szolgáltatásokat megszabó urbárium, kontraktus vagy szokás mellett miként alakulnak a terhek akkor, amikor mindezen szempontokat egy földesúr esetében vizsgáljuk. A Pest megyében legnagyobb birtokkal rendelkező gróf Grassalkovich Antal példáján vizsgálom a kérdést. Grassalkovich 17 helységben volt kizárólagos birtokos,10 0 ebből 15 helységben örökös jobbágyok éltek, míg 1 helyen vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok: „Örökös jobbágyoknak tartyuk magunkat. Hanem vannak helységünkben 14 mesteremberek, akik örökös jobbágyoknak nem tartván magokat, a mélt. Uraságnak semmit sem szolgálnak, hanem árendát fizetnek, azonkévül, mivel mindenik két szántóföldet bír, valamint a zsellérek, azért község közé is portiót adnak." A 17. helységben német telepesek éltek, ők minden szabadmenetelűek voltak. 6 településen szokás, 11-ben kontraktus alapján adóztak. A szolgáltatások tekintetében viszonylagos egység mutatkozik, úgy tűnik, nem a kontraktus vagy a bevett szokás, hanem a földesúr személye a meghatározó. A legtöbb településen kilenceddel és tizeddel adóztak, de nem jelezték, hogy tized alatt az egyházi adót értik-e, valószínű, hogy földesuruk megváltotta az egyháztól, így neki adták. Néhol a kilenced és a tized mellett a puszták után hetedet adtak; Dunakeszin, mivel kuriális helység volt, csak hetedet. Mind a 17 településen fizettek censust évente két alkalommal, amelynek a mértéke 120-150 forint körül volt ott, ahol a kulináriákat természetben adták és szőlőmunkát is végeztek. Néhány helyen a szőlőmunkát és a kulináriát is pénzben váltották meg, például Boldogh községben összesen 292 forint censust fizettek, amelyből a tényleges census 200 forint volt, 48 forintot adtak a szőlőmunkák váltságáért és 44 forintot kulináriák helyett. Dunakeszi kivételével mindenütt teljesítettek robotot, itt ezt pénzben váltották meg, de „más robotot nem teszünk, mivel kontraktusunk szerént csak censust fizetünk. Hanem olykor történik mélt. uraságnak nem parancsolattyábul ugyan, hanem requisitiojábul: ide való Dunárul fenyőszálat és márvány követ Gedellőre viszünk, melyért a mélt. uraság mind magunk, mind pediglen plébános és mester számára fábul más határiban lévő erdeibül fáradságunkat meg szokta jutalmazni."101 100 A Grassalkovich-uradalomra 1. Wellmann I.: A gödöllői Grassalkovich-uradalom i. m. 101 Wellmann /. : A parasztnép sorsa Pest megyében i. m. 139, 138, 109, 269, 331, 332, 161, 267.
